Petrőczi Éva: Jadrasnka elegija (Adriai elégia Szerb nyelven)

Szüleimnek
 
„Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből…?”
Rainer Maria Rilke: Első duinói elégia
(Nemes Nagy Ágnes fordítása)
 
A „bubamara”
lottón öt pénzt
nyertem,
de nem lett tőle soká
jó a kedvem,
 
mert napra-éj
csak kísértettetek:
te köményszemű
kisfiú-apám,
tüdőgyulladásból
alighogy kikelve,
önhitt mosollyal,
matróz-öltözetben,
 
majd ötven évvel
később, megszögelt
csípőddel,
de egyre csak rajongva:
tenger, tenger.
 
S te, anyám,
Matulji szépe,
és hatvanhat nyarán
kedvence az öreg Volosko
kétnyelvű matrónáinak,
szobra a Nyárnak,
bronzba öntve,
míg engem kínkeservesen
fogott, ha megfogott
a Nap.
 
Tegnap már úsztam –
mintha ti,
magát rég
kettétépő páros kagyló
messzesodródott szárnyai,
velem szívtátok
volna be a víz
átható hableány-szagát.
„Hogyha kiáltanék…”
talán küldene választ a tenger,
halk „Non omnis moriar”-t.
 
Malinska, 2010. július 26-án

Mojim roditeljima
 
“Kad bi kriknuo, iz redova anđela
ko bi me čuo...?
Rajner Marija Rilke: Prva devinska elegija
 
 
Na lotu „bubamara“
petaka
sam dobila
ali moja radost
kratkog veka je bila,
 
jer danima i noćima
samo ste me iskušavali:
ti oče moj dečačkog izgleda
sa očima kumina,
odmah posle  prebolele
upale pluća
sa samosvesnim omehom
u mornarskom odelu
 
skoro pedeset godina
kasnije u kukovima
sa čavlima,
ali ushićeno:
more, more.
 
I ti, majko moja,
lepotico Matulja
i leta šezdesetšeste
miljenice
dvojezične matrone Voloske,
statuo Leta,
u brocu si izlivena,
dok me je Sunce
tek jedva, ako uopšte
opržilo.
 
Juče sam već plivala –
kao da ste vi
daleko odbačenih krila
paru odavno
razdvojenih školjki,
prodoran miris
vode po rusalki
zajedno sa mnom udisali.
„kad bi kriknula...“
možda bi voda u vidu tihog
„Non omnis moriar”-a odgovor dao.
 
Malinska, 26. jula 2010.