Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ferencz Győző: La visita dell’anima fluttuante (Lebegő lélek látogatása Olasz nyelven)

Ferencz Győző portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Lebegő lélek látogatása (Magyar)

Kapualj. Szálkás tollrajz

Elevenebbek az árnyak, mint az élők,
Akik lehunyt szemmel fekszenek,
De merev testükön nyugtalan foltok

Futkosnak szanaszét, mintha keresnének
Valamit, könnyű ujjaikkal sebesen
Átkutatják rongyaikat, gyűrött leplük alá

Nyúlnak, és görcsösen összeszorított öklüket
Vagy ernyedten kiforduló tenyerüket,
Betemetett árkokkal barázdált homlokukat

Vagy puffadtan kisimult arcvonásaikat,
Koszos szürkén szétterülő hajukat
És aránytalanul dudorodó koponyájukat

Gyorsan, remegve végigsimítják,
De ha valamelyik megmozdítja szemhéját,
Vagy maga alá húzza karját, behajlítja lábát,

Idegesen cikázva máris arrébb suhannak,
Vissza az árnyéktalanná világított
Kirakatüveg mögé, egy elhaladó villamos

Felragyogó utasterébe, vagy beleolvadnak
Egy beforduló autó felvillanó reflektorának
Fénycsóvájába, hogy aztán a leülepedő homályban

Lassan és tétován, de visszaszivárogjanak,
Mert elevenebbek az árnyak, mint az élők,
Akik csukott szemmel fekszenek

Mozdulatlanul, és míg egyre nehezülő
Végtagjaikat és merev törzsüket
Húzza lefelé magához a föld,

Nyugtalan foltok futkosnak szanaszét,
Sok kis lebegő lélek látogatása, keresnek,
Keresnek valamit a testükön az árnyak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gyorimuhely.hu

La visita dell’anima fluttuante (Olasz)

Androne. Tocco di penna spinoso

Le ombre sono più vivaci dei vivi
Che giaciono con gli occhi chiusi,
Sui loro corpi rigidi macchie irrequiete

Scorrono in disordine, come se cercassero
Qualcosa, velocemente con le dita leggere
Tastano gli stracci, se le infilano sotto

Il manto gualcito, i pugni stretti, in modo
Convulso, o palmi spossati ribaltati,
Le fronti solcate con le fosse ricoperte,

Le linee del viso rese lisce dal gonfiore,
I sudici capelli griggi, sparpagliati
I loro crani irregolarmente tondeggianti,

Se li allisciano tremando, velocemente,
Ma se qualcuno muove le palpebre,
Attira il braccio sotto di sé, o si piega la gamba,

Nervosamente scivolano via zigzagando
Dietro le vetrine illuminate senza ombre,
Dentro l’abitacolo balenato di un tram

Che passa, o spariscono dentro il fascio luminoso,
Di un abbagliante, di una macchina che è appena
Svoltata, per ritirarsi poi piano e titubante,

Nella penombra sedimentata,
Perché le ombre sono più vivaci dei vivi
Che giaciono con gli occhi chiusi,

Immobili, mentre la terra trascina a sé,
Sempre più giù, le loro membra e il
Torso rigido sempre più appesantite,

Macchie irrequiete scorrono in disordine,
La visita di tante piccole anime fluttuanti,
Sui loro corpi, le ombre sono alla ricerca, di qualcosa.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap