Rába György: La profezia degli oggetti (A tárgyak jóslata Olasz nyelven)
A tárgyak jóslata (Magyar)Tisztul a porvihar
A föld kalandozó szemcséi leülepednek a fényesedő levegőben dereng a tárgyak jóslata
A közelkép lapátnagy dohánylevél tévelyegni ez az erdőnk egymásra hányt lándzsafejek gömbölyödnek a szemhatáron oldalukon a nagy kisérlet a meddő vércsatorna
Az intő ujj a messze mutató lehanyatlott korábban hepehupákon rázkódott az eggyé kerekített két tenyér ezek itt már cserepei csészeívük szétnyílt
Nincs idézhető másik jövő kristálygömbjét lehet csak összetörni a mondott szó kövülete nem hasad szét szikrát ad kalapácsütésre
Eredj tovább utazó ha pihenő volt ennél már itattak ha tanácsadás ligete visszhangja már megtestesült eredjetek hát más kopogtatások
|
La profezia degli oggetti (Olasz)Si dirada la tempesta di polvere
si depositano i granelli vagabondi della terra nell’aria schiarita s’intravede la profezia degli oggetti
il piano ravvicinato foglie di tabacco grandi come pale per ramingare questo è il nostro bosco all’orizzonte teste di lance tondeggiano ammucchiate una sull’altra al fianco il grande esperimento l’inutile rivolo di sangue
il dito esortativo che indica lontano s’è dichinato da tempo le due palme fuse insieme sobbalzavano sulle tribolazioni questi sono solo i cocci ormai s’è aperta la coppa arcuata
non v’è un altro futuro evocabile si può frantumare solo la sua palla di cristallo non si spacca il fossile della parola detta scintilla solo sotto le martellate
vai oltre viandante se era una sosta qui sei stato già abbeverato se l’eco della selva dei mentori s’è già materializzato andate pure a bussare oltre
|