Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rakovszky Zsuzsa: Canto sul tempo (Dal az időről Olasz nyelven)

Rakovszky Zsuzsa portréja

Dal az időről (Magyar)

Fésű földben, karóra víz alatt,

madártetem a hóban…

Száz év előtti karácsonyi lap

a bombatalálat érte fiókban.

Fényképcsomag: aki már nincs sehol,

vízparton áll, gyerek fölé hajol,

sötét haja lobog a nyári szélben.

Szilánkok egy ház romjai alól,

amely leégett az idő tüzében.

 

Fakó zseblámpafény erőlködik,

hogy kimentsen az éjből valamit.

Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.

A múlt kihamvadt évtizedeit

villantaná törött tükördarab.

Ahogy a kő fölött beforr a hab,

ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vizen –

a végén ránctalan nemlét marad,

mintha sosem lett volna semmi sem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/display

Canto sul tempo (Olasz)

Pettine sotto terra, l’orologio sott’acqua,

resti mortali di un uccello nella neve…

In un cassetto colpito dalla mina,

cartolina di Natale, vecchia cent’anni.

Pacco di fotografie: colui che non è più presente,

ferma in riva al fiume, china su di un bambino,

i suoi capelli scuri sventola il vento estivo.

Schegge, da sotto le rovine di una casa,

che nel fuoco del tempo s’è consumata.

 

Pallida luce di una pila tascabile fa fatica,

a salvare qualcosa, della notte buia.

Far rinascere a una vita, quel che non esiste.

Specchio rotto tenta di balenare,

i decenni del passato inceneriti.

Come la schiuma che sul sasso si racchiude,

come l’anello che sull’acqua silente si dissolve –

infine rimane il nulla privo di pieghe,

come se non fosse mai esistito niente.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap