Kondor Béla: Csupa baj

Csupa baj, utált jaj vagyok.
Néha síró falat havazott
körém az éjjel csillagokból

amikor holtkomolyan (és nem ritkán)
furcsa nőkkel, furcsa okból
részegen háltam az utcán,
egy padon.

A rend, mint kövér ábránd
huppant mellém; pihenést
vártam tőle, de máris gyanakszom.
Nem mást mint pihenést.