Csehy Zoltán: Ne treba se prestrašiti (Nem kell megrémülni Szerb nyelven)

Nem kell megrémülni a túlzott kitárulkozástól,

ha tényleg túlzott, mindenki felkapja a fejét,

cöccög egy kicsit,

és azt mondja: nahát.

Ez sok, ez tényleg sok.

Kevesebb is elég lenne.

Minek a tajték, elég a hullámzás.

A költészet árnyjáték,

egy kínai pagoda díszítése

vagy operabál. Tegyünk érte,

a képzetlen, az otthontalan,

a feszengős hangok ellen,

a harmóniáért, a kiszámíthatóságért,

a biztos verslábakért. Hogy minden záruljon picit,

hogy ne kavarjon föl,

hogy ne gyilkoljunk,

lőjünk, akasszunk, szeretkezzünk fölöslegesen.

Ne treba se prestrašiti od preterane otvorenosti,

ako je stvarno preterana, svako diže glavu,

zamrmlja

i kaže: ele.

To je previše, to je stvarno previše.

Dosta bi bilo i manje.

Čemu penušanje, dovoljno je talasanje.

Igra sene je poezija,

ukrašavanje kineske pagode

ili bal opere. Učinimo nešto za nju,

protiv neobrazovanih, tuđih,

izvitoperenih glasova,

za harmoniju, proračunljivost,

sigurne stope stihova. Da se sve pomalo zatvara,

da te ne uzburka,

da nepotrebno

ne pucamo, vešamo, vodimo ljubav.