Petőcz András: A megvénhedt Isten

A megvénhedt Isten (Magyar)

Romok között sétálgat az Isten.
Törmelék és por és por és por.
Vészjóslóan csendes itt minden.

Szomorú arcát bámulom.
Ahogy a szemétben kutakodik.
Homlokán fekete korom.

Hogy ne tudja önmagát halottnak,
annyira szeretném átölelni!
Lábaim könyvlapon tapodnak.

A háborúnak vége soha nincsen,
s az ucca mindig ugyanilyan halott.
Csak ő kínlódik: a megvénhedt Isten.

Feltöltő	Cikos Ibolja
Az idézet forrása	http://tiszatajonline.hu

Fordítások

Olasz
Dio, l'invecchiato
Cikos Ibolja Román
Bătrânul Dumnezeu
Bandi András Szlovák
Starý Boh
Répás Norbert