Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Justus Pál: L'acquazzone (Zápor Olasz nyelven)

Justus Pál portréja

Zápor (Magyar)

Este mielőtt elaludtam tegnap
két száraz levelet dobott be az eső
ott remegtek lámpám nyugalmas fényében
mint két elfáradt vándor nem tudtak megpihenni

én eltemetve gondok harcok alá
kifosztottan és szomorúan aludni készültem
készültem a másnapra és kicsit keserűen
gondoltam holnap megint ugyanígy lesz

aztán úgy zuhantam az éjszaka eszméletlen mélységeibe
mint tehetetlen súly egyre távolabbról
hallottam már csak a fák jajongását
s az eső hatalmas zúgását

éjszaka felriadtam zápor zörgött még ablakomon
a két levél halódva didergett a padlón
bennem egyszerre felriadtak a gondok - elgondoltam
hátha halott vagyok már én is

e gondok és évek tornyos súlya alatt
s úgy élek csak tovább mint künn az őszi zápor
úgy vergődöm tovább mint künn az őszi zápor
mely holt leveleken s kopasz fákon kopog.

 
1930



FeltöltőCikos Ibolja
KiadóSzépirodalmi könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásaVégrendelet
Megjelenés ideje

L'acquazzone (Olasz)

Ieri sera prima di addormentarmi
la pioggia due foglie secche mi portò dentro
stavano tremando sotto la mite luce della lampada
come due viandanti stanchi senza trovar’ riposo

io dalle tribolazioni e dalle lotte oberato
triste e depredato mi preparavo a dormire
mi preparavo al domani e pesavo un po’ amaro
tanto il domani sarà sempre uguale

poi mi precipitai nella profondità dell’inconscio
come un peso inerte sentivo da sempre
più lontano solo il lamento degli alberi
e il fragore forte della pioggia

mi trasalii di notte sulla finestra stormiva la pioggia
le due foglie morenti tremando sul pavimento
dentro di me si destò il pensiero – pensavo
forse sono già morto anch’io

sotto il peso accumulato delle tribolazioni e degli anni
vivo la mia vita come fuori l’acquazzone autunnale
mi dibatto di continuo come fuori l’acquazzone autunnale
che picchietta sugli alberi spogli e sulle foglie morte.

1930



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap