Heltai Jenő: A másik
A másik (Magyar)És szólt a nő: “Hajam ében És lágyabb, mint a lágy selyem. És itt a szívem közepében Ujjong a boldog szerelem. Tied a lelkem, tied a testem. Te vagy az első, akit öleltem, Boldog vagyok, mert a tied vagyok…“ És a férfi szólt: „A másik elhagyott.“ És szólt a nő: “Piros az ajkam És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe. És végigfut az üdvök üdve rajtam, Mikor így tartasz forrón átölelve. Szemem sötétebb, mint az égbolt, Mikor fergeteg zavarja… Oh, mondd a másik szintén szép volt? Fehér a válla, gömbölyű a karja? Tudott-e súgni-búgni szintén, Tudott-e édes csókot adni, Meghalni karjaidban, mint én, És új gyönyörre feltámadni? És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?“ S a férfi szólt: "A másik csúnya volt." És szólt a nő: “És mégis nappal, éjjel, Sóhajtva gondolsz vissza rája, Amellyel az enyém nem ér fel, Mi volt a titka, a varázsa, bája? Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?” S a férfi szólt: “A másikat szerettem!”
|