Fodor András: Stella pellegrina (Idegen csillag Olasz nyelven)

Egyszer egy távoli városban, - igen,
Varsóban volt, a villamos perronján,
 megfogtam és kezembe szoritottam
egy ismeretlen lány kezét.
 És nem tudom a percet elfeledni,
ahogy az ujjak zára kapcsolódott.
 A hökkenő öröm villáma
valahol most is bennem ég.

Nemcsak a test áramütése,
 több volt abban a mozdulásban.
Nem szikrázhatnak fel köröttünk
 magasztosabb csodák,
mint amikor öt érzékünk magánya
 érintheti az ismeretlent:
az öt világrész titkaként sugárzó
 emberi kéz idegen csillagát.

Una volta, in una città lontana, -
si, sulla fermata del tram, a Varsavia,
ho afferrata e stretta nella mia mano,
la mano di una ragazza sconosciuta.
E quell’istante non mi scorderò mai,
quando le nostre dita si son serrate.
Il guizzo di questa gioia stupita, anche or’
da qualche parte dentro di me arde.

Non solo la scossa elettrica del corpo,
questo movimento celava molt’altro ancora.
Intorno a noi meraviglie più eccelse
non potrebbero sfavillare,
come quando la solitudine dei nostri
cinque sensi l’incognito raggiunge:
la stella pellegrina della mano umana,
che il segreto dei cinque continenti risplende.