Fodor András: Plisetskaja (Pliszeckaja Olasz nyelven)

Derekad karcsu homokóra kelyhe,
ég, föld között feszíti az időt.
Ijedve roskad, menekül a tér
villogó lábad ollói előtt.
Fenyegetőn, ha moccan a vállad
hullámlik, úszik gyönyörü karod,
ujjaid sziszegő kígyónyelve
tüzek torkába lobog.
És mégis, minden mozdulat mögött
szorongva áll a csend,
nem tudhatod, miféle ösztön
rugója ernyed, sűrül odabent.
Támad, simul, dühödve játszik,
testeden összecsap
sudár, emeltfejű égi fenség,
pusztító indulat.

La tua vite è il calice di una snella clessidra,
espande il tempo tra la terra e il cielo.
Davanti le forbici delle tue gambe sfavillanti,
si piega spaventato, fugge lo spazio.
Minacciosamente, come si muove la tua spalla,
ondeggia, nuota il tuo splendido braccio,
lingua sibilante di serpente delle tue dita,
sventola nella gola di fuoco.
Eppur’ dietro ogni movimento,
inquietante sosta il silenzio,
non puoi sapere, la molla di che tipo
di istinto si snerva, si addensa, là dentro.
Attacca, aderisce, gioca furioso,
si scontra sul tuo corpo
slanciata, fiera maestà celestiale,
veemenza distruttrice.