Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: Il destino (Sors Olasz nyelven)

Fodor András portréja

Sors (Magyar)

Ez most már mindig így lesz?
Visznek csak olyan vonatok,
melyeknek nincsen állomása,
közjáték annyi csak, amig
egyikből másikba rakódunk;
járni mindig csak ezeken
az ingó folyosókon,
fekete hágcsók egymásra csikorgó
tányérján oda-vissza;
mindig ezek az asszonyok, lányok,
önző, semmire kulcsolt térdek,
szemek, üvegfülkéken át is
önnön tükrükbe pillogok,
fölszakadt ajkak mámora, mikor
saját hisztériáikat
hazudják szerelemnek;
s a mindig háttal álló férfiak,
a látomás gondjába kikönyöklők,
a becsapó szél körme ellen
közös álarcot hordozók;
társak, akikben minden út
értelme összemosódik,
akik már lábukban se érzik
a gyalog hódított világot.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu

Il destino (Olasz)

Sarà sempre cosi, ormai?
Ci trasportano solo dei treni
    che non hanno stazioni,
un episodio, niente più, finché
    ci trasbordano dall’uno all’altro,
camminare sempre su questi
    corridoi traballanti
su e giù, sulle nere lastre stridenti
    della passerella,
sempre queste donne, ragazze,
    ginocchia possessive giunte sul niente,
occhi, anche attraverso cabine di vetro
    ammicco nei loro specchi,
inebriamento delle labbra disserrate,
    quando i propri isterismi
        spacciano per amore;
e gli uomini, con la schiena eternamente rivolta,
appoggiati sui gomiti sui affanni della visione,
i portatori della maschera comune
    contro le unghie del vento truffaldino,
compagni, in cui si confonde
    il senso di tutte le vie,
coloro che non sentono più neppure nel piede,
    il mondo conquistato camminando.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap