Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: Risposta a una lettera (Válasz egy levélre Olasz nyelven)

Fodor András portréja

Válasz egy levélre (Magyar)

„Nem lehet folyton adni, meg adni…

Rossz nézni, ahogy kínlódsz,

– irod – nem embernek való.”

 

Hidd el, nem én akartam így.

Egyszercsak kiderült, hogy

mások sorsában élek,

mások bűnéért szenvedek.

És nincs mentség az áldozatra.

Érzékenységek poklaiból

az én jogom ki nem világol.

Igazságomra nincsen érdem.

 

Hidd el, hogy nem kívántam én se

forró tengerbe vetve úszni,

de nem vállalta más.

 

Volt egy álmom,

hogy lesz még valaki,

akinek tetszik vállalásom,

elfogad úgy, ahogy vagyok

sós karcolások égő

sebétől gazdagultan.

 

Most már tudom,

hogy ez se teljesül,

hisz aki nem uszik velem,

erőlködéseimbe nem szerelmes,

önzésnek láthat minden karcsapást,

a kétségbeesést is

embertől emberig.

 

Te még figyelsz a partról,

az én időmben élsz.

Te még hiszed, hogy érdemes

győzködni, fönnmaradni.

Én is hiszem,

hogy lesz elég erőm, –

de félek,

folyton távolodom

elszánt szeretteimtől.

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu

Risposta a una lettera (Olasz)

“Non si può sempre dare e dare…

Fa male a veder’ come ti tormenti,

-scrivi – non fa per l’uomo.”

 

Credimi, non son stato io a volerlo cosi.

E’ emerso tutt’ad un tratto, che

vivo nel destino altrui,

soffro per i peccati altrui.

E’ non v’è giustificazione per la vittima.

Dagli inferi delle vulnerabilità

il mio diritto non traspare.

Non v’è merito per la mia verità.

 

Credimi, che non aspiravo neppure io

a nuotare nel mare bollente,

ma nessun altro s’impegnato.

 

Avevo un sogno,

che ci sarà ancora

qualcuno a cui piacerà

il mio impegno, mi accetterà,

per come sono,

pien’ di salati graffi brucianti.

 

Oramai lo so,che

non s’avvererà neppur’questo,

perché colui che non nuota con me,

non apprezza i miei sforzi,

può considerare egoismo ogni mia bracciata,

anche la disperazione

dall’uomo all’uomo.

 

Tu mi osservi ancora dalla riva,

vivi nel tempo mio.

Tu credi ancora che valga la pena

a persuadersi, a sopravvivere.

E credo anch’io, che

avrò forza a sufficienza, -

ma temo, che

mi stia allontanando sempre di più

dai miei cari risoluti.

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap