Eötvös József: Végrendelet

Ha majdan átfutottam

Göröngyös útamat,

S hova fáradtan érek,

A sír nyugalmat ad:

Márvány szobor helyébe,

Ha fenmarad nevem,

Eszméim győzedelme

Legyen emlékjelem.

S ha majd kijőtök néha

S megálltok síromon,

Zengjétek el a legszebb

Dalt néma hantomon.

Magyar dalt, lelkesítőt,

Melynél a szív dobog,

Tán halva is megértem,

S keblem hevűlni fog.

És sírjatok egy könnyet

Barátotok felett:

Dalt érdemelt, mert költő,

Könnyet, mert szeretett.

1848