A hegy vendégei (Magyar)
Beleírtuk nevünket
A hegy vendégkönyvébe.
Odafönt, közvetlenül a szirt alatt.
A fák oda már nem követhettek.
Sorban lemaradoztak
Még a legkitartóbbak is:
A fenyők és a nyírek.
Fekszik a könyv egy sziklán,
Magasan, odafönt.
Szél lapozgat benne,
Betemeti a hó,
Amíg mi reggelit készítünk,
Autóba szállunk, vagy gyereket
Nevelünk. És ott lesz akkor is,
Ha egyszer majd elfelejtjük,
Hogy valamikor egy hegy
Vendégei voltunk. | Feltöltő | Fehér Illés |
| Az idézet forrása | http://www.barkaonline.hu |
|
Gli ospiti della montagna (Olasz)
Abbiamo iscritto i nostri nomi
Nel libro degli ospiti della montagna.
Lassù, proprio sotto la scogliera.
Lì, gli alberi non potevano seguirci più.
Perfino i più tenaci, a poco a poco,
Son rimasti indietro:
I pini e le betulle.
Il libro si poggia su una roccia,
Lassù, molto in alto.
Il vento sfoglia le sue pagine,
La neve lo seppellisce,
Mentre noi prepariamo la colazione,
Saliamo in machina, o educhiamo
I bambini. E sarà lì anche se
Un giorno ci dimenticheremo,
Che una volta siamo stati
Ospiti della montagna.
|
