Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jász Attila: La bellezza iniziata. La regole della pittura iconografica (Megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai Olasz nyelven)

Jász Attila portréja

Megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai (Magyar)

 „…arról hoznak hírt, mi van a test túloldalán.”

 (Pavel Florenszkij)

 

(i, Fra Angelico próbálkozásai)

 

Minden újabb és újabb Krisztussal, kit

kolostorok csendjében feszítek falakra,

 

újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten,

könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy

 

megszületik, ahogy megszületik

ecsetvonásaim nyomán, újra és újra,

haldokló Jézus Urunk.

 

(ii, Rubljov belső monológja)

 

Isten nevet rajtunk, olykor sír is,

az ikon törött ablak az örökkévalóságra,

homálya elfedi az időt, egész a sírig,

 

csupasz fákat látsz, égboltot

átszelő villanyvezetéket,

kéményeket és háztetőket,

nekiállsz, kaparod a festéket,

 

égboltot látsz, fákat

átszelő fényes villanyvezetéket,

számolod az estéket, miközben

isten sír, isten nevet,

 

elkezd, de nem fejez be

helyetted semmit.

 

(iii, Raffaello Santi kételyei)

 

Sötét ragyogással elevenedik meg

a befejezetlen Madonna-kép minden éjszaka

az ággyal szemközti festőállványon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://lyrikline.de

La bellezza iniziata. La regole della pittura iconografica (Olasz)

“…ci recano notizie, cosa v’è sull’altro lato del corpo.”

(Pavel Florenskij)

 

(i, i tentativi di fra Angelico)

 

Con ogni ulteriore Cristo, che

nel silenzio del convento crocifiggo sulla parete,

 

rivivo ripetutamente le sue sofferenze sulla croce,

vedo solo attraverso il velo delle mie lacrime, come

 

nasce, come nasce ripetutamente, sulla scia

del mio pennello, il moribondo

nostro Signore Gesù.

 

(ii, il monologo intimo di Rublёv)

 

Dio ride di noi, a volte piange pure,

l’icona è una finestra rotta sull’eternità,

la sua ombra vela il tempo, fino la tomba,

 

vedi alberi spogli, fili elettrici

che tagliano la volta del cielo,

i comignoli, i tetti,

e ti metti a grattare i colori,

 

vedi la volta del cielo, lucidi fili

elettrici, che tagliano gli alberi,

conti le sere, mentre

Dio piange, Dio ride,

 

incomincia ma al posto tuo

non termina niente.

 

(iii, i dubbi di Santi Raffaello)

 

Tutte le notti con uno splendore oscuro

prende vita il quadro della Madonna incompiuta

sul cavalletto del pittore di fronte al letto.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap