Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vozári Dezső: Città canora (Az éneklő város Olasz nyelven)

Vozári Dezső portréja

Az éneklő város (Magyar)

Nem a szférák zenéje ez,
óh, nem angyali trombita,
ha a város horkanva felébred és a nappal
savószínű ködében fázósan meg-megremegve,
monotón énekébe kezd.
Nem mennyei fuvola,
cseng, zúg, ropog, recseg,
nyekkenve surran a pneumatik. Kihajtja
szirmait a világ, mint liliom, rózsa;
nem rózsa, nem liliom,
a benzin, a por, az olaj
vegyűlt össze illatoddá, civilizáció!
Nem angyali trombita. Vért és salakot köpköd.
Halló, emberiség, felhőkarcolóidat nézem,
derűvel szívemben, valamint a nálam bölcsebb
Walt Whitman a zöld füvek gyarapodását figyelte.
Nem a szférák zenéje: Szemetesautó
csatazaja dübörög a boulevardon végig. Egyszer
csodálatos, egyszer egyszerű a világ.
Millió kerék vágtat, millió tüdő fújtat,
millió szív zakatol,
millió száj kiabál: élni, csak élni!
És a város mint antik
tragikus kórus,
mély filozófiával telitett dallal
felel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaVarázslat nélkül

Città canora (Olasz)

Questa, non è la musica, delle sfere celestiali,
oh, non è la tromba degli angeli,
quando la città sbuffando si sveglia, e tremando,
avvolto nella nebbia lattiginosa, il suo canto
monotono intona.
Non è flauto celestiale,
zuffola, romba, rumoreggia, strombazza,
il pneumatico schricchiolando sguscia. Il mondo
apre i suoi petali, come il giglio, la rosa;
non è rosa ne giglio,
è benzina, polvere e olio
che si mescolano, in unico odore della civilizzazione!
Non è la tromba degli angeli. Sputa sangue e scorie.
Ascolta, umanità, io guardo col cuore gaio,
i tuoi grattacieli, come fece, il da me più saggio
Walt Whitman, osservando la crescità della sua erba.
Non è musica delle sfere celestiali. Il camion
della nettezza urbana, sferraglia lungo il
viale alberato. Il mondo a volte è meraviglioso,
a volte è semplice.
Galoppano millioni di ruote, ansimano millioni di
polmoni, rombano millioni di cuori,
gridano millioni di bocche: vivere, solo vivere!
Questa città come un tragico, antico coro,
risponde, con la filosofia profonda riempito
canto.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap