Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szabó Lőrinc: Et kvarter mellom Gud og Kontoret (Negyedóra Isten és a Hivatal közt Norvég nyelven)

Szabó Lőrinc portréja

Negyedóra Isten és a Hivatal közt (Magyar)

Áldassál, gyönyörű

reggel, ki meleg

hullámaidat arcomba csapod,

mikor szomorú

kapumon kilépek!

 

Már mögöttem az isten

békéje, mégis

áldassál, gyönyörű

negyedóra, aki

rohanó villamoson röpitesz

a város felé,

a munka felé,

gyárba, irodába, a kuli nap

börtöne felé,

de a lelkeken, ablakokon még

beöntöd a napfényt!

 

Már csak ilyenkor

vagyok, aki vagyok,

csak ilyenkor lophatom

fiatal szemeimbe

az édes élet melegét,

siető lányok lábairól

a napsugár harisnyáját,

az ifjú vágy tilos utjait,

– már csak ilyenkor

vagyok a magamé,

csak ilyenkor a testvéreimé,

mindenkié,

aki most

itt s mindenütt

velem együtt rohan a rohanó

villamosokon

a pénz felé,

a város felé,

az inkvizítor munka

irigyelt kínkamrái felé

s végiggondolja mind, ami szép,

és elsiratja, ami öröm,

mert ez a végső

búcsú magunktól, ez a perc

a munka előtt, napos utcán:

ez a perc a miénk, a pihent

érzékek lázadása, szabadság

mindennapos reménye,

egyetlen szent negyedóra

Isten

és a Hivatal közt:

 

Áldassál, gyönyörű

villamosút, arany

reggel, amiért legalább te

megmaradtál, – és köszöntsd

vissza

vígan a halni indulókat!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dia.pool.pim.hu/html/muvek

Et kvarter mellom Gud og Kontoret (Norvég)

Vær velsignet, herlige

morgen som slår dine

varme bølger imot mitt ansikt

når jeg trer ut

gjennom min triste port!

 

Guds fred er allerede

bak meg, vær likevel

velsignet, herlige

kvarter som

fører meg på den raske trikken

mot byen,

mot jobben,

til fabrikken, kontoret, mot

tredemølledagens fengsel,

men som ennå lar strømme solskinnet

igjennom sjelene, vinduene!

 

Kun ved slike stunder

er jeg den jeg er,

kun ved slike stunder kan jeg stjele

inn i mine unge øyne

det deilige livets varme,

solskinnets strømper

fra skyndsomme pikers ben,

det unge begjærets forbudte veier,

— kun ved slike stunder

er jeg min,

mine søskens,

alles

som nå

her og overalt

haster sammen med meg

på de raske trikkene

mot pengene,

mot byen.

mot inkvisitor-arbeidets

misunte torturkammer,

og tenker igjennom alt som er vakkert

og gråter over det som er glede,

fordi dette er den siste

avskjed fra oss selv, dette minuttet

før arbeidet på den solbelyste gaten:

dette minutt er vårt, de uthvilte

sinnenes opprør, frihetens

daglige håp,

det eneste hellige kvarter

mellom Gud og Kontoret:

 

Vær velsignet, herlige

sporveisfart, gylne

morgen, forat i det minste du

finnes fortsatt, - og hils

gladelig igjen

til dem som er på vei til å dø! 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.federatio.org/mi_bibl

minimap