Váci Mihály: Leggero, come il vento (Szelíden, mint a szél Olasz nyelven)
|
Szelíden, mint a szél (Magyar)Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg - nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél.
Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: - fölényesen, legyintve szálltam ágaik között, szép suhanásban, merre idő vonzott s a tér.
Szőkén, szelíden, mint a szél, nem erőszak s akarat által, ó, szinte mozdulatlan szárnnyal áradtam a világon által, ahogy a sas körözve szárnyal: fény, magasság sodort magával, szinte elébem jött a cél.
Szőkén, szelíden, mint a szél, a dolgok nyáját terelgettem, erdőt, mezőt is siettettem, s a tüzet - égjen hevesebben, ostort ráztam a vetésekben: - így fordult minden vélem szemben, a fű, levél, kalász is engem tagad, belémköt, hogy lebben, a létet magam ellen szítom én.
Szőkén, szelíden, mint a szél; nem lehetett sebezni engem: ki bántott - azt vállon öleltem, értve-szánva őgy megszerettem, hogy állt ott megszégyenítetten és szálltam én sebezhetetlen: - fény tükrözök csak, sár nem ér.
Szőkén, szelíden, mint a szél, jöttömben csendes diadal van, sebet hűsít fényes nyugalmam, - golyó, szurony, kín sűrű rajban vüvített át, s nem fogott rajtam, s mibe naponkint belehaltam, attól leszek pusztíthatatlan, a szelíden győzök, mint a szél.
|
Leggero, come il vento (Olasz)Leggero, biondo, come il vento mi sono alzato contro il mondo. Girovago senza sosta, ma senza fretta, alzo la polvere, brillo nel sole, mi accarezzano tutte le foglie.
Leggero, biondo, come il vento volo attraverso il bosco mi ostacolano a centinaia: alberi, rami, ma a loro non bado, e superiore, volo oltre dove mi attira il tempo e lo spazio.
Leggero, biondo, come il vento, non con la forza o violenza, ma con ali immobili, distese, senza sforzo come un'aquila volo per il mondo, luce e altezza mi trasportano e la meta mi viene incontro.
Leggero, biondo, come il vento, corro su pascoli, prati e boschi, sollecito anche il fuoco, frusto i campi, perciò mi si alzano tutti contro: erbe, foglie, spighe mi attaccano, attiro la sorte contro di me.
Leggero, biondo, come il vento, non mi possono ferire però, chi mi fa male, l'accarezzo, l'abbraccio, e rimane umiliato, mentre io, invulnerabile, volo oltre, rispecchio la luce, fango non mi sporca mai.
Leggero, biondo, come il vento, porto la vittoria in silenzio, lenisco le ferite, mi attraversano pallottole, baionette, ma non mi fanno male, ma se pure muoio ogni giorno, divento indistruttibile nel tempo e vinco dolcemente, come il vento.
|