Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Csoóri Sándor: Ricordando una vecchia strada (Emlékezés egy régi utcára Olasz nyelven)

Csoóri Sándor portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Emlékezés egy régi utcára (Magyar)

Kis görbe utca:
eldobott dinnyeszelet.
Köveid: fekete magok,
elleptek a legyek.
 
Zsinagógád homloka:
kitömött borjú homloka.
 
Kis zsidóid pajesza göndör,
laskát lapít sovány kezük,
nincs áruházuk, csak istenük,
szél hátán jöttek Betlehemből.
 
Ki látta Mózest kócszakállal?
Minden éjszaka erre jár,
vizet fakaszt a kövekből,
vizet fakaszt a falakból
s járdád hajnalra csupa sár.
 
Kedvetlenségem rádtekint,
tűnődő szemem hátranéz,
zsidóleányka köszön vissza,
szeme hatágú rettegés.
 
Egy szalmaszál most fölrepül,
elevenek látjátok-e?
A kis zsidólány sárga csontja
repül a sárga semmibe.
 
Anyjához száll: zöld gáz az űrben,
apjához száll: lámpaernyő a Holdon,
öccséhez száll: négyszögű, száraz szappan
egy túlvilági kirakatban.
 
Kis utca, kis utca, Európa
mákszem utcája, fekete
saradban a halál nyomát
gyöngülő szemmel látod-e?
 
Elköltözöm belőled mindörökre,
csak emlékeim hagyom itt:
szélmalom-fáid majd megőrlik,
madaraid majd fölzabálják.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

Ricordando una vecchia strada (Olasz)

Piccola strada storta:
fetta d’anguria gettata via.
Il tuo selciato: semi neri,
sei dalle mosche infestata.
 
La fronte della tua sinagoga:
è la fronte del vitello imbalsamato.
 
I boccoli dei piccoli ebrei son ricciuti,
le manine pasta azzima stanno spianando,
non hanno alcun negozio, solo Dio, son
giunti dal Betlemme cavalcando il vento.
 
Chi vide Mose con la barba arruffata?
Passa da queste parti ogni notte,
fa sgorgare acqua dalle pietre,
fa sgorgare acqua dalle mura, e all’alba
è di fango coperto il tuo marciapiede.
 
La mia indolenza su di te posa lo sguardo,
guarda all’indietro l’occhio titubante,
piccola ebrea mi ricambia il saluto,
i suoi occhi son il terrore a sei punte.
 
Un fuscello di paglia or’ vola in alto,
voi che siete vivi, lo vedete forse?
L’osso giallo della piccola ebrea,
vola nella nullità gialla.
 
Vola dalla madre: gas verde nello spazio,
vola dal padre: paralume sulla Luna,
vola dal fratellino: sapone quadrato
secco in una vetrina ultraterrena.
 
Piccola strada, piccola strada, strada
minuscola dell’Europa, vedi forse
con gli occhi luccicanti, nel tuo
fango nero l’impronta della morte?
 
Una volta e per sempre, io ti abbandono,
qui solamente i miei ricordi lascio:
i tuoi alberi - mulini a vento li macineranno,
dopodiché i tuoi uccelli li divoreranno.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap