Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kassák Lajos: Hvalospev (Hálaének Szerb nyelven)

Kassák Lajos portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Hálaének (Magyar)

Legyen övé a dicséret

a nyúlánk, szőke copfos lányé

akit az Arno partjáról ismerek.

Ott jártam akkor készülve rá

hogy az Úr szolgálatába álljak

fehér reverendában, lila szalaggal a derekamon.

 

Dicsértessék az idegen föld csitri lánya

hogy letérített az ösvényről

melyen tán eltévedtem volna örökre.

Ott láttam meg őt az Arno köves partján

lábujját épp hogy a vízbe mártotta

s hogy két karjával egyensúlyozta magát

várni lehetett máris elszáll

a fény hullámain.

 

Képzeljétek el, a déli napsütésben

egy fiatal lány anyaszült meztelen

milyen hatással lehetett a csavargó kamaszra.

A szédületek és emlékek örvényei egyszerre kiapadtak

egyetlen látható pontja ő volt a világnak

vonzott s a szeme pillantásával kényszerített rá

hogy néki ajánljam fel mámorokkal és ábrándokkal

csordultig telt szívemet.

S én oly tiszta hálával, mint egy borjú

oly igaz burukkolással, mint egy árván maradt gerle

előléptem a diófa mély árnyékából.

 

Dicsértessék most

százszor megsebzett életem múlásakor is

a szép, mezítelen lányka messze, messze

már túl a valóságon, hogy ott állt a part fövenyén

s megajándékozott mindazzal

amije volt szűz mezítelenségében.

 

Ó te mágikus kristály a torony hegyén

ó te hajladozó piros láng az éjszakában

ó te hajnali kék rózsa

dicsértessél mindörökké.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Hvalospev (Szerb)

Neka pohvala njoj pripadne,

vitkoj, blondoj devojci sa pletenicom

koju sam na obali Arnoa upoznao.

Tad sam tamo lutao kad sam se

u beloj rizi na struku sa lila trakom

spremao da Gospodu služim.

 

Neka bude hvaljena šiparica tuđine

da me je odvratila sa one staze

na kojoj bi se možda zauvek zabasao.

Nju sam tamo na kamenitoj obali Arnoa ugledao

nožni prst tek je zamočila

i kako sa dve ruke balansirala

očekivao sam da će u jednom trenu

na valovima svetlosti odlepršati.

 

Zamislite u podnevnom sunčanom sjaju

na golobradog probisveta kakav uticaj je ostavila

kao od majke rođena gola devojka.

Bujice zanosa i uspomena odjedanput su se osušile

ona je bila jedina vidljiva tačka sveta

privlačila me i pogledom prisilila

da moje ushićenjem i snovima prepuno srce

njoj ponudim.

I ja sa iskrenom zahvalnošću teleta

iskrenim gugutanjem usamljene grlice

iz duboke sene oraha istupio.

 

Neka bude hvaljena i sad

prolaskom mog sto puta ranjenog života

ta daleka, daleka već iza stvarnosti postojeća

krasna, naga devojka, kako je na žalu obale stajala

sa svime što je njena netaknuta golotinja

sadržala ohrabrila me.

 

O ti magični kristalu na vrhu tornja

o ti savijajući crveni plamenu u gluvo doba noći

o ti plavo ružo svanuća

zavek hvaljena budi.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap