Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Zalán Tibor: [der wind die nacht der endlose schneefall vielleicht diese...] ([a szél az éjszaka a végtelen havazás talán ezek...] Német nyelven)

Zalán Tibor portréja

[a szél az éjszaka a végtelen havazás talán ezek...] (Magyar)

a szél az éjszaka a végtelen havazás talán
ezek a vadromantikus dolgok igen ezek talán és
a hold a vakító fekete nap és a sötétség
mélyén suhogó átvérzett köpenyek – látod
látod ilyen könnyen írom már a verset
hát ilyen könnyen csúszol ki a készségesen
zuhogó szavak közül a semmibe. közben csak mennek
mennek az éjszakák mint arctalan komor katonák
vonulnak a rettegéstől megáradt falak között az éjszakáim
amit meg lehet mutatni, nem lehet elmondani
éjszakáim megáradt falai között vonulnak a rettegéstől
arctalan komor katonák mennek csak mennek az éjszakák
mennek a semmibe. közben zuhogó szavak közül
készségesen csúszol ki: hát ilyen könnyen
a verset már ilyen könnyen írom – látod
látod zuhogó köpenyek átvérzett sötétség mélyén és
a nap a vakító fekete hold és talán ezek igen
a vadromantikus dolgok talán ezek
a végtelen havazás az éjszaka a szél



KiadóAlkyon Kiadó, Wissach im Tal
Az idézet forrásaÉs néhány akvarell

[der wind die nacht der endlose schneefall vielleicht diese...] (Német)

der wind die nacht der endlose schneefall vielleicht
diese wildromantischen dinge ja diese vielleicht und
der mond die grelle schwarze sonne und die in der tiefe
der finsternis brausenden blutgetränkten mäntel - siehst du
siehst du so leicht schreibe ich bereits die gedichte
und so leicht rutschst du unter den bereitwillig
strömenden wörtern ins nichts. inzwischen gehen immerfort
die nächte sie gehen wie gesichtslose dumpfe soldaten
ziehn meine nächte zwischen wänden die vor angst angeschwollen sind dahin
was man zeigen kann, kann man nicht sagen
zwischen den hochgestiegenen wänden meiner nächte ziehen die vor angst
gesichtslosen dumpfen soldaten dahin sie gehen immerfort die nächte
gehen ins nichts. inzwischen rutschst du bereitwillig unter strömenden
wörtern weg: nun so leicht
das gedicht so leicht schreibe ich es – siehst du
siehst die fallenden mäntel in der tiefe blutgetränkter finsternis und
die sonne der grelle schwarze mond und diese vielleicht ja
die wildromantischen dinge vielleicht diese
der endlose schneefall die nacht der wind



KiadóAlkyon Verlag, Wissach im Tal
Az idézet forrásaUnd einige aquarelle

minimap