Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tornai József: Devant une cabine téléphonique (Egy telefonfülke előtt Francia nyelven)

Tornai József portréja

Egy telefonfülke előtt (Magyar)

Egy telefonfülke előtt állok,
nézem, a ködben
a varjú merre száll,

sűrű, sűrű a köd, lehet,
a varjú is csak egy ködcsomó:
csupasz diófára billen,
de rögtön fölcsap a hegy csúcsa felé,
hol már köd az erdő,
erdő a köd,

kinyitom a fülkét, hideg, párás
kagyló: mondom a szerelmemnek,
varjút lestem a ködben,
gyerekkoromban
mindig szerettem volna
varjút lőni a nyilammal,

hagyd ott a gépelést, mondom neki,
mássz föl hozzám a hegyre,
az éjjel édes húsoddal
álmodtam, még az ujjaim is itták
juharfa-mézedet,

előbb hallgat,
majd azt mondja, nem jön, mert nem szeret
és ne beszéljek otrombaságokat
már kora délelőtt,

kilépek a fülkéből,
köd lóg az útkanyar fölött,
a buszok ablakán

és kár, kár, kár!
belehussan a ködbe
varjú-szivem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Devant une cabine téléphonique (Francia)

Debout devant une cabine téléphonique,
je regarde, dans le brouillard,
là où vole la corneille,

épais, épais le brouillard, la corneille
n'est peut-être, elle aussi, qu'un paquet de brume:
elle s'agrippe à un noyer dénudé,
pour s'élancer aussitôt vers la cime du mont,
où déjà la forêt est brouillard,
où le brouillard est forêt,

j'ouvre la cabine, froid l'écouteur,
embué : je raconte à mon amie
que j'ai épié une corneille dans le brouillard,
dans mon enfance
j'ai toujours voulu
tirer tine corneille avec mon arc,

laisse-là ta machine à écrire, lui dis-je,
grimpe chez moi sur la colline,
tette nuit j'ai rêvé de ta tendre
chairs, mes doigts mêmes buvaient
ton miel d'érable,

d'abord elle se tait,
puis, dit qu'elle ne viendra pas, car elle ne m'aime pas
et que je ne lui débite pas d'énormités
si tôt le matin,

je sors de la cabine,
du brouillard suspendu au tournant du chemin,
aux vitres des autobus

et crruelle, crruelle, crruelle !
chuinte mon cœur de corneille
dans le brouillard.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaP. L.

minimap