Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Szilágyi Domokos: Poesia mattutina (Reggeli vers Olasz nyelven)

Szilágyi Domokos portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Reggeli vers (Magyar)

Álmos a morcos a képe az égnek:
Szunnyad a sokszemű, távoli menny.
Rajta a csillagok már alig égnek,
- Hold koma, menj te is, hogy lepihenj.

Ballagok. Arcomon még ül az álom,
Fújja a hajnali friss fuvalom.
Megbújik ajkamon és szempillámon,
S ottmarad, bárhogy is zavarom.

Utcai villanyok fénye kialszik,
Ébred a város is mind hamarabb,
Gépkocsi távoli-halk zaja hallszik,
S már hunyorogva föl is kel a nap.

Szép ez a reggel, az új nap az égen,
Elhagy az álom, friss a szemem.
Indulok is. Kövön dobban a léptem -
Tárt kapuval fogad az egyetem.

(1956)



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/

Poesia mattutina (Olasz)

E’ assonato, tanto scontroso il viso del cielo:
Assopiscono gli occhi del lontano firmamento.
Le sue stelle brillano sempre più debolmente,
- Luna compagna, è giunta l’ora di riposare.

M’incammino. Sul mio viso tracce del sonno,
Mi alita addosso la fresca brezza del mattino.
Sulle labbra e sulle ciglia gioca a nascondino,
Di là non si muove, a fugar’ di là, cerco invano.

Le luci della strada si smorzano pian piano,
Anche la città si sveglierà presto dal suo sonno,
In lontananza il ronzio di una machina s’ode,
Apre i suoi occhi semichiusi anche il sole.

E’ bella questa mattina, nel ciel’ il nuovo sole,
Il sonno mi abbandona, gli occhi vedono bene.
Mi avvio. I passi miei rimbombano sulle pietre -
L’università mi attende con le braccia aperte.

(1956)

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap