Beney Zsuzsa: Orpheus

Miért hívtál? – A vaksötét halál
mélyéről visszahozlak! – De te hívtál!
Szép, gyöngéd, halott kedves, aki értem
haltál, helyettem haltál, úgy hihettem –

Szerelmem mégsem lett teljes halálod?

Ág kristálya, patakvíz elfolyó
áttetsző tündér-köve, avar-ágy –
dunnája, földet vajúdó tavasz, Te –
ahol születtél, az lett nászi ágyad –

Mért születtél újra a nászi ágyból?

Ismertem már a csöndet, holt szívem
csöndjét. – Panasz-szavadra felzokogtam,
és ember-hangom, egykor néma lények
visszhang-szavában sírok. Szép halottam,

Szerelmem, hallod patakzó halálom?