ELŐSZÓ
Az író töredelmesen, de röviden beismeri, hogy regényének előzményei vannak.
A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni.
Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás
bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint,
kész receptek alapján főzik ki. Például: „Végy két ifjú szerető szívet, törd
meg, forrald fel a szenvedélyeket, hintsél a tetejébe egy kis édes egyházi áldást,
és jól megfőzve vagy félig sületlenül bármikor feltálalhatod az olvasónak.”
Azt hiszem, okosabb, ha egyszerűen beismerem, hogy regényemhez szükséges néhány
előzményt közölni az olvasóval. Essünk túl ezen; mennél hamarabb, annál jobb.
Mi kell tehát a regényemhez?
Vegyünk egy szegény fiatal leányt, aki balladák műfordításából él, nem valami
fényesen, miután a világ nagytőkései között igen elenyésző számban szerepelnek
azok, akik vagyonukat ballada-műfordítással szerezték. Azután vegyünk elő egy
öreg fegyencet, tisztítsuk meg a szívét gondosan minden bűntől, míg rábukkanunk
valahol a belsejében az igaz emberi jóság drágakövére. A drágakő értéke legalább
egymillió font sterling. Az öreg fegyenc, Jim Hogan, valamikor az említett fiatal
leány apjának, Mr. Westonnak iskolatársa volt. Mr. Weston olykor meglátogatta
fegyenc barátját, néha csomagot küldött neki, szóval igyekezett Jim Hogan szerencsétlen
sorsán enyhíteni. Miután Mr. Weston meghalt, családja mint hagyományt vette
át a vén bűnös pártfogolását, továbbra is küldték számára a csomagokat, és az
elhunyt Weston helyett leánya, Evelyn látogatta meg olykor Hogant. Szükségünk
van még egy könnyelmű fiatalemberre, akit Eddy Rancingnak hívnak, álmodozó és
inkorrekt úr. A miss Westonék lakásával szomszédos manzárdszobát bérli, foglalkozására
nézve egy találmányon dolgozik, amelyet motorkerékpárra kell szerelni, és milliókat
jövedelmez. A találmánynak még csak a lényege hiányzik. Az ifjú körülbelül két
félév jogtudományt hallgatott az egyetemen, gyámja és nagybátyja, Mr. Arthur
Rancing jóvoltából. Most már hosszabb ideje, elsejétől negyedikéig, gondosan
elkártyázza Mr. Arthur Rancing gyám és nagybácsi pénzküldeményeit. Üres óráiban
miss Evelyn Westonba szerelmes, történetünk kezdetéig reménytelenül. Eddy Rancingon
kívül még be kell mutatnunk Mr. Charles Gordont, aki hatéves büntetése elteltével
most fogja elhagyni a fegyházat. Öt évet és háromszázhatvankét napot egészen
jól kibírt, de most már kezd az idegeire mászni ez a dolog a fegyházzal, és
úgy érzi, hogy a hátralevő három nap elviselhetetlen. Van így néha az ember.
Egy turista barátom, aki már több ízben mászott fel a Mont Blanc-ra, múlt héten
megpofozta a házmestert, mert nem járt a lift, és gyalog kellett közlekednie
az ötödik emeletre. Gordon, három nappal szabadulása előtt, heves migrénekről
és szívdobogásról panaszkodott, mire a megértő fegyházorvos kórházba utalta.