Kisfaludy Károly: The rhymester offers his congratulations (A fűzfa poeta gratulál őtet mellőzött egykori Maecénásának Angol nyelven)

Köszöntő köszöntést kell ma késziteni,
Mert készet késő lesz a sajtostul venni,
Mely ez esztendőben görbén nyomtattatott,
S harmincz évek óta a ponyván hányatott;
Hogy születésnapod azzal ünnepeljem,
S vastag érdemedet oszlopra emeljem.
Abrincsra fogok ma egy koszorut fűzni.
S fonnyadt repkény közé borcsapokat tűzni.
Sánta Pegasusom hegyre akart vinni,
Vinne bár Neszmélyre, hol bort lehet inni,
Mert utálom Castal vízízű forrását,
Az hamar elcsapja az embernek h ... t.
Bibas vinum, frater, in te nunc est ordó:
Csak legjobb forrás az óval teljes hordó.
Collégám Apolló! tégy ma hamar csodát,
Hold szarvára akaszsz egy sivító dudát,
Hogy elfújjam rajta köszöntő nótámat,
S érdemed hirdetni feltátsam a számat:

Adjon isten áldást, egészséget, – jajjal,
Szerencsés napokat teli – gonddal, bajjal;
Üres kamarádnak – még több örességet;
Pinczédnek jó – vizet, de borban szükséget.
Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát – nem,
Bundául szolgáljon – százszor lyukas selyem;
Egyéb ruhát a sors oly bőséggel adjon,
Hogy, ha kimész, otthon – semmi se maradjon;
Pénzed annyi légyen, mennyi – szőr talpadon,
Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.
Ha nem lesz kenyered, a szükségtől ne félj,
Dínom-dánom között mindenkor – sirva élj ...
De már több verseket nem tudok csinálni,
Engem ugyse! ezt is sok baj volt firkálni;
Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,
És ha eltemetnek – boldog alleluját!

I must compose the compliments myself:
It’s far too late to get them off the shelf;
Even those printed craftily this year
Have been around for thirty years, or more.
Today’s your birthday; I must raise a song
To raise you to the plinth where you belong.
Today I’ll put a wreath upon a barrel
And stick a spigot through the fading laurel.
Pegasus wants to stumble up a mountain;
But I, who loathe the pure Castalian fountain
And find the water from it rots my guts,
Would sooner fly to Neszmely’s wine-butts.
Bibas vinum, frater, in to nunc est ordo:
The best springs flow with Graves, Tokay, or Bordeaux.
I beg from Phoebus this phenomenon:
A bagpipe hanging from the horned moon
Through which I’ll screech in honour of your birth,
Straining my lungs to blazon your true worth.

God give you health - bad health to bend you double;
God give long days replete with - endless trouble;
May food, when you are hungry, grow - much shorter;
And may your cellar overflow with - water;
May someone stoke your hearth - but nothing burn;
I wish you a fur coat - tattered and torn;
And other clothes I wish you in such plenty.
When you walk out - you’ll leave your wardrobe empty;
May your wealth grow - like hairs on your footsoles;
And may your biggest foe squat on your nose;
May you not fear to starve - just never eat
And, in a banquet-hall, cry your eyes out.
Well, these are all the verses I can scribble:
Already I have taken too much trouble.
A brief hurrah will do for birthday honours:
And, when you’re buried, I will bawl hosannas.