Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kemenczky Judit: Dentro una stanza del convento (Egy kolostorszobában Olasz nyelven)

Kemenczky Judit portréja

Egy kolostorszobában (Magyar)

költő vagyok
aki elveszítette a szemébe rajzolt
hegyek vonalát
ahonnan legombolyodik az élete vezérfonala
és körötte halottivá fakulnak
a tájékozódó álmok
hullámos ráncai ráncos germán
angyalok jótékony lepedői
lobognak feje fölött
csillagokkal felékszerezve
homloka benső kupoláját
Ó tisztító tűz ó tisztítótűz
amelyben szegény lelkem
percről percre vándorol
az egyetlen élhető élet
lélekvándorlásának
égbe nyúló szirtjeit faggatva
mint halálos értelmű
kalligráfiák felkiáltójeleit
a lelkiismeret kínzócölöpén hagyva
a testről szabott gondolatok
az élő testiség
márvány torzóját
egy kolostorszobában keresgélek
vasbetűk
régies billentyűi fölé hajolva
betűformákat amelyekről lekopott
túlzó hiábavalóságként a fehéres festék
az életem eltűnt festéke
egy cellában vasrácsok
kopott festése és az égbolt
melynek vetítővásznára viharossá
rajzolt felhők rohannak
kínaias ideogrammák lágy ecsetvonását
tükrözik szemembe téli fák
precízen
tökéletes jeleivel
a mennyhez közeli képek
villámló kéksége
egészen elvakít
ISTEN látható láthatatlansága
j ö j j k ö z e l e b b
jöjj közelebb ártatlan anyám
lábán gyermeki cipők
kis pertlijei lobognak
szabadon botladozó
lábacskák rózsás ujjai
Miasszonyunk lábán
a tündöklő fehér rózsák
amikor a méh még nem tud
a jövendő magzatról
és Isten mosolyának napja ragyog
egy jövendő
varázslatos édességű gyermek
halhatatlan szíve felett
Ó Istenünk
aki az anyák és gyermekek
szívét teremtetted
a szívbe hatoló tüskét és a fölötte
kinyíló bársonyosan vörös rózsát
ma úgy rohansz életem romba dőlt
képtelen kulisszái fölött
mint a még láthatatlan búzatáblák magvetője
mint a búzatáblák szőke hajzatát simogató kéz
mint a simogató kéz urának fénylő arca
mint a teremtő szerelem
örökirgalmú napja
magasba emelt vérző
élő monstrancia



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.irodalmijelen.hu

Dentro una stanza del convento (Olasz)

Sono un poeta che ha perso
la linea dei monti dipinto negli occhi
da dove
si srotola il filo conduttore della sua vita
tutt’intorno a lui i sogni d’orientamento
delle rughe increspate
sbiancano come la morte
sulla testa lenzuoli caritatevoli
degli angeli germaniche svolazzano
aghindando con le stelle
la cupola interna della fronte
O fuoco purificatore fuoco purificatore
dove la mia pover’anima vaga
minuto per minuto
interrogando le rupi altissime
dell’unica vita vivibile
della trasmigrazione dell’anima
come punti esclamativi
delle calligrafie di senso mortale
lasciando sul palo della tortura
della coscienza
i pensieri sul corpo ritagliati
vivente carnalità del torso marmoreo
sto frugando dentro una stanza del convento
chinata sui tasti antichi delle lettere di ferro
forme di lettere che avevan perso 
il colore bianco come un’inanità esagerata
il colore della mia vita sparita
consunta pittura delle grate di ferro
di una cella
e la volta del cielo
sulla cui tela di proiezione
scorrono turbolente nuvole dipinte
alberi invernali mi riflettono negli occhi
morbidi tratti di penello dei ideogrammi cinesi
la visione vicina al firmamento
mi acceca completamente con i suoi
segni perfetti
di un azzurro folgorante
L’invisibilità del DIO visibile
vienimi più vicino vienimi più vicino
sulle scarpe puerili
di mia madre innocente
piccoli lacci svolazzano
dita rosate dei
liberamente barcollanti piedini
rose bianche splendenti
sul piede della Nostra Signora
quando il grembo no sa ancora
del futuro feto
e splende il sole del sorriso di Dio
sul venturo
cuore immortale di un bambino
incantevolmente dolce
O Divinità nostra che hai creato
il cuore delle madri e dei bambini
la spina che penetra nel cuore
e su di essa la velutata  rosa rossa che sboccia
oggi corri sopra le assurde quinte dirrocate
della mia vita
come il seminatore
dell’ancora invisibili campi di grano
come la mano che accarezza
la capigliatura bionda dei campi di grano
come il viso splendente
del possessore di questa mano
come il giorno eterno misericordioso
dell’amore creante
in alto rialzato sanguinante ostensorio



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap