Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Kemenczky Judit: Il messaggio della nonna Märy dopo la sua morte (Märy nagymama üzenete halála után Olasz nyelven)

Kemenczky Judit portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Märy nagymama üzenete halála után (Magyar)

a fák levelein üldögélek 
fekete rózsa gomblyukamban 
izzása melegít
nyelvem pirosra kékre festem
s hogy mozogni lusták combjaim 
fészkül éjjeli madarak kivájták

a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló 
ágynemű
               TIÉD
hát ne feledd befizetni 
                                    kiváltani
s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt

az ég itt mintha vasból volna és rézből 
öblös mélye időnként felfénylik
                                                 aztán elsötétül 
volt idő egykor hogy falánkak voltunk
                                                           te meg én 

most már levegő ujjakkal testembe szőttelek
a növényektől letarolt földben 
jaj milyen ének
összezúz
láthatatlan hangjegyek 
üres kottalapok közé 
emel

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://forum.index.hu/

Il messaggio della nonna Märy dopo la sua morte (Olasz)

sto seduta sulle foglie degli alberi
rosa nera all’occhiello
il suo ardore mi scalda
di rosso e blu dipingo la mia lingua
e visto che le mie cosce a muoversi son pigre
le hanno scavato gli uccelli notturni per farsi il nido
 
le bollette del gas e la biancheria vagante con la
polizza del pegno sono
                                     TUE
non dimenticar’ dunque di pagarle
                                                      di spegnarla
e anche la valigia azzurra rimasta all’ospedale
 
come se qui il cielo fosse di ferro e di rame
il suo fondo cavo balena talora
                                                     poi s’oscura
c’è stato un tempo in cui eravamo voraci
                                                            tu ed io
 
nella terra dalle piante devastate ti ho intessuta
ormai con le dita d’aria nel mio corpo
ohi che canto
mi frantuma
tra note musicali invisibili
e tra carte da musica
mi eleva
 
 
                                



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap