Tóth Judit (Judit Guillaume): Hűség
Hűség (Magyar)Egy világ ébred itt e virradatban, emelkedik a nap, a gyönyörűség, mindörökké ölellek, mozdulatlan, s örökös lesz a nappal, mint a hűség.
Emelkedik, kiáltanám zokogva, hogy látva-lásd, hogy élünk, a vigaszt; s a föld füve, hegye, folyója mondja, s a mindenség ragyogja ugyanazt.
Emelkedik e kettős virradatban, nézd, emelkedik ugyanaz az ég, én szorítlak magamhoz mozdulatlan,
és ragyog, ragyog ugyanaz az ég. Virrad. És hogy szerelmem ittmarasszon, én ragyogok. És többé el nem alszom.
|