Bágyoni Szabó István: Anyanyelvtelen
|
Anyanyelvtelen (Magyar)fiú volt - mondták s mint fény a tükrön villant át csorba életünkön
fiú volt derék s mint vadász vadját dicsérték hosszan a magzat anyját ki egyenest a méhéből temet... vajon az egek hogyan fogadják a föl nem síró tetemet a névtelent az anyanyelvtelent?
vajon ott kik lajstromozzák a hangtalanul érkezőt? a holdfény-tisztát a sosem-vétkezőt
ott is vajon csak paragrafusra nyisszentik el a köldököd zsinórját? vajon az illetéket ott is kiróják?
a buszok ott is rozsda-dobozok? az utcarikkancs ott is egyet fúj? a betűbölcsőt ott is kihajítják? sújt-e ott is a nyelvi egyensúly?
a zászlók ott is csapnak, ostorognak? az anyagerinc ott is akasztófa? szólniuk kell vajon kakasszóra a magzatvíztől hurkos ostoroknak?
----- fiú volt - mondták két keze ökölbe' hajtja szekerünk' körbe... körbe
csak száll nem szól nem szólint mélyül az első anyaszóig
|
