Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bari Károly: La città (Város Olasz nyelven)

Bari Károly portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Város (Magyar)

Beton-fák ágain
Neon-madarak lobogtatják
Üvegszárnyukat.
Kockakővel sebzett utcák
Kúsznak a zaj-rengetegben,
Piszkos por-csuhájukat fújja a szél.
Itt élek én. Eget-hasogató csörömpölés
a párnám, nem tudok aludni,
visszatérek útjaimra, árnyak
vonulnak előttem rángó szájakkal:
az idő vas-szögeit rágják.
Kőbe temetkezem szívem gyökeréig.
Mellemen hömpölyög szúrós fényeivel
az éjszaka, üvegszárnyukkal verdesik szemem
a neon-madarak, beton-fák ágaira
kötözöm sorsom.
Szomorú vagyok:
az arcok összegyűjtött mosolyából
és a szemek mélyén lapuló szeretetből
még nem fontam virág-csokrot,
egy Embernek, aki csillag-tűzben égő
szívével megvilágítja a várost!



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://www.romapage.hu

La città (Olasz)

Sui rami degli alberi di cemento
Uccelli – neon ventolano
Le ali di vetro.
Strade di selce ferite
Sgusciano nel rumore sterminato
Il vento spazza la loro tonaca di polvere sporca.
Qui vivo io. Il mio cuscino è un frastuono
che spacca il cielo, a dormir’ non mi riesce,
torno sui miei passi, davanti a me ombre
sfilano con le bocche contratte:
stanno rosicchiando i chiodi del tempo.
Mi sotterro nella pietra sino le radici del mio cuore.
Con le sue luci pungenti scorre la notte
sul mio petto, uccelli – neon con le loro ali di vetro
sbattono i miei occhi, lego il mio destino
sui rami degli alberi di cemento.
Sono triste:
non ho tessuto ancora alcun mazzo di fiori,
raccogliendolo dai sorrisi dei visi e dall’amore
nascosto in fondo agli occhi, per un Uomo,
che illuminasse la città con il suo cuore
ardente nel fuoco delle stelle!



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap