Éjszaka (Magyar)
Álmok porfelhőiben jajgatnak az emberek; rettenetes suhogással szállnak a mezők fölé, élesre-töltött kapájuk megcsikordul a földben: csontok, felébrednek, valahol elsüllyedt a hold egy felhő-ingoványban, holnapra úgyis előkaparja magának az éjszaka, fehérre meszelt házak csordája legel az útszélen, ablak-fogaikkal csillagot harapnak, torkuk mélyén csönddé-fagyott szeretet várja a virradatot
|
La notte (Olasz)
Gemono gli uomini nella nuvola della polvere dei sogni; volano con un frusciare terribile sopra i prati, la loro zappa affilata stride nella terra: le ossa, si svegliano, in qualche luogo nella palude delle nuvole s’abissa la luna, tanto per domani la notte se la caverà fuori, lungo la via la mandria di case dipinte di bianco pascola, coi loro denti – finestra mordono la stella, in fondo la gola in silenzio congelato amore attende la levata del sole
|