Kecman, Zdravko: A sétányon átmenni (Prelazak preko šetališta Magyar nyelven)

Treba se nadisati ljubavne srži iz ljubičica

mirisati plave sitne glavice iz pjesama

u rukopisu napuniti oči djevojčica

bojama praskozorja i zatvoriti

im prstima pupoljke usta

da ne vrisnu

U sumrak letiš sam u krugovima nad glavama šetača

i udišeš topal dah dok se po parovima ljube

a ljubav prožeta vatrom lebdi

im na ramenima i gori

vazduh nečisti

U glavi caruje misao velika ženska zmija

mala fina zmijica izlazi iz njenih

pobožnih usta da te

u jezik pecne

Vraćaš se u svoju sljepoću iz koje su isparili

posljednji mjehurići vida i počinješ

vjerovati kako ti lezbije

san uznemiruju

Tad više nisi budan dok šetače promatraš

u snu, a ni san te više ne uljuljkuje

Az ibolyáktól kell átvenni a szerelem lényegét

élvezni a költemények apró kék fejecskéit

kéziratban a hajnal színözönét

a lánykák szemébe ültetni bimbózó

ajkukat ujjakkal lezárni

hogy ne sikítsanak

Az alkonyatban lágy leheletekben a sétálók feje felett

lebegsz egyedül míg csókokat váltanak a szerelmesek

vállaikon a lángoló szerelem

jegyei és ég

a szennyes lég

A gondolatokat gigászi asszonykígyó uralja

apró finom kígyópalánta hagyja el

hívő ajkát hogy nyelvedbe

csippentsen

Visszatérsz önnön vakságodba melyből minden

mi látható elpárolgott és azt

veszed észre leszboszi

álom zaklat

Már nem vagy ébren míg álmodban a sétálókat

szemléled már az álom sem nyugtat