Stojičić, Milenko: Andric, – (Andrić, – Magyar nyelven)

Predosjećajan Pisac  Pisao poslije napisanog i pročitanog
Poetičar samotinje Delirik u Samnini Svijeta Filozof  Tihovanja
Perom diriguje filharmonijom šutnje
Sijevnuо blagim osmijehom; uzdahnula slovcad
probuđene priče spisane na licu; providjelo se u tami
čitanja, sijevnulo u izmgli(ci) tumačenja
Na dlanu mreža Svesvijeta/ Sveživota
Linija dugovječja urezbarena u mostovima vinutim
do Boga lijepog pisanja i građenja,
u stazama i bogazama  Bosne Od Bosne
Pero strahom repetirao; čitači dezerterali iz Biblioteke;
rafe, rovovi od knjiga; pucnji sa grudobrana
hrbata Njegovih Lijepih knjiga
Tiši od Tišine Samlji od Samosti
Krišom prelazi most od sjenke svog imena
I most od riječi od korica do korica knjige
Vila Beletra češlja perčin Njegovim perom,
spliće pletenice  u Njegove rečenica, kupa se
u Drini romana, zamjesečena u tijelo Gospođica

On šeta u sutonu teksta
Salijeva stravu; u mastionici teška kap olova taljenoga
zrna smrti, kap Drine, osmijehnut fluid nečega
što će tek biti napisano
Ne piše otkad je pisan, ne čita otkad je nepročitan
Gine u poginulim likvima

Zakriva list rukom; tajnopis doktoru Levenfeldu

Előérzettel megáldott Író a már Leírt és olvasott után írt
A magány költője Tudaton túli a Magány Világában a Csend Filozófusa
A csend zenekarát pennájával vezényli
Csendes mosolya villám; felsóhajtottak a betűk
arcán megelevenedett mesék; világított
az olvasás sötét világában, villámlott a ködös magyarázatokban
Tenyerén a Mindenség/ Mindenélet fonata
A magasztos írás és építészet Istenéhez
emelkednek a halhatatlanság vonalaival faragott hidak,
Boszniából Boszniába vezető utakon szorosokon
tolla félelmet áraszt; az olvasók megszöktek a Könyvtárból;
polcok, könyvekből árkok; szikrák
Szép Könyveinek borítólapjairól
a Csendtől Csendesebbek a Magánytól Magányosabbak
Titokban lépi át a nevéből alkotott híd árnyékát
És a köteteket összekötő szóáradatot,
Villa Beletra hajfonatát Tollával fésüli
történetét Mondataiba szövi, a Drina* regényében
Kisasszony** képmásában fürdik

A szöveg félhomályában ballag
Riadalmat kelt; a kalamárisban olvasztott ólomcsepp
halálmag, csepp a Drinából, valami mosolygós fluidum
az amivel írt
Nem ír mióta írt, nem olvas mióta nem olvassák
Halott nyirokban leli halálát

Kezével takarja a lapot; titkosírás Levenfeld*** doktornak

Fordította: Fehér Illés