Raičković, Stevan: Hang (Glasak Magyar nyelven)

Kao da ponovo odnekuda čujem
Onaj usamljeni (hijeroglifski) glasak

Koji mi je i do sada
Ponekad
Nejasno šaputao:

"Hvala ti što si rekao
Ono što sam i ja razumeo... Jer da nisam
I ja to isto tako zamišljao:
Ne bih te ni ja
Do kraja
Uvek
Mogao shvatiti..."

Samo

Ovog puta
Kao da razaznajem
I neke znake
Koje ranije
Nisam poznavao:

"Jedno te samo molim: nemoj
Da izvlačiš zaključke
Niti ikakve poruke... iz onoga
Što budeš opisao... Jer ih ni ja više nemam
U svojim mislima... Kako se ne bi
Ni u tome razlikovali... Bar nas dvojica
koji smo još jedini preostali..."

Mintha valahonnan újra hallanám
Azt a magányos (hieroglifás) hangot

Amelyik eddig
Nagyritkán
Bizonytalanul suttogott:

„Köszönöm amit mondtál
Az az amit én is értettem… Mert ha nem
Azt én is így képzeltem el:
Én sem lennék
Képes téged
Mindig
Megérteni…”

Csak

Most
Mintha más jeleket is
Megkülönböztetnék
Melyeket eddig
nem ismertem:

„Csak egyre kérlek: ne vonj le
Végső következtetéseket
Sem bármiféle üzenetet… abból
Amit leírsz… Mert gondolataimban sem
Léteznek többé… Hogy még ebben
Se különbözzünk… Legalább mi ketten
az egyetlenek akik még megmaradtunk…”