Podrimja, Ali: Végig (Dëri ne fund in Hungarian)
Dëri ne fund (Albanian)A thua eshte dita jote e fundit ne spital do t'i biem deri ne fund a thua edhe kesaj dite te lodhur ne oren e familjes.
Nuk te kam share as nuk te kam rene kurre vetem te kam thene; Ai ne hapsi atje larg jam Une.
Ne jete, ne art vrasesit me te medhenj jane frikacaket. mjeshteria e tyre; gjuajtja ne gabime, dhelperia.
Ti meso te duash vogelush. Ti meso te ecesh me kembet e tua mbi te keqen mbi te miren, mendo me koken tende kurre mos peshtyj ne dashuri, as ne pleh; Mallkim i fisit. Shkolla jote antike; te dish te celesh deren e shtepise ne cdo kohe, te dish te thuash fjalen kur duhet thene. Urrejtja eshte me e rende se vrasja.
Me dite me shikon nga krevati i vjeter; spitali teper i vogel per dhimbjet e tua per shtate plaget e tua per ditet, per netet e tua plot klithje.
spitali teper i vogel i vogel teper spitali nen te Danubi i thelle e i kalter.
A thua tere jeten do te na vije era jod semundje , murtaje do peshtyjme gjak e vrer, a thua tere jeten t'i dezifektojme plackat, enderrat, fjalet.
A thua edhe kete dite do ta kalojme ne spital.
Te shikoj; ne syrin tend flaka, etja, qielli, ne syrin tend asnje dredhi, asnje mllef pastertia e syrit tend me ka perbire te terin. Ne fund te syrit tend hap fatin tim te kobshem.
Ai nuk jam Une Ai nuk je TI
Kush jam, kush je? Syri yt mbyllet, dhe frengjia ne Kulle. Poezia me e bukur ende s'eshte shkruar as do te shkruhet perderisa zhytesit ende jetojne
Vogelushi im, thellesia mashtron, vetem largon nga e verteta dhe cdo fund eshte tragjik.
Po c'ka aty poshte ne materie Miu i Bardhe, antimateria.
Do te vije koha kur do te me hapesh si nje liber te vjeter psalmesh kur do te mesoj te ecesh neper pluhurin tim por koha ecen shpesh here ne shpine te breshkes.
A thua na u sosen fjalet, kenget, na mundi enderra, udha, a thua edhe kjo dite po na le me shpirt nder dhembe.
Ti je me i madh, vogelush, me i forte se ky spital per inat kete dite ta sosim deri ne fund. Lum Lumi.
|
Végig (Hungarian)Ugye ez az utolsó napod a Kórházban mit gondolsz bírjuk-e majd végig ezt a fárasztó napot az otthoni körben
se rossz se csúnya szót neked sohase mondtam azt mondtam csupán: az az ember a távoli térben az Én vagyok
az életben a művészetben legnagyobb gyilkosok a félénkek mesterkedésük lényege: hibavadászat csalás
te Kicsim szeretni saját lábadon tanulj Járni tanulj meg jóról meg rosszról saját fejeddel ítélj soha ne köpj a szerelemre de a szemétre se A törzs átka a te antik iskolád: hogy tudd kinyitni házad ajtaját minden időben hogy tudd kimondani a szót amikor azt mondani kell a gyűlölet súlyosabb dolog mint a gyilkosság
napok óta nézel rám a nyikorgó ágyról: a Kórház túlságosan kicsi a te fájdalmaidhoz a te hét sebedhez a te sikolyokkal teli napjaidhoz éjszakáidhoz
a Kórház túl kicsi túl kicsi a Kórház tövében ott a kéklő mély Duna
hát egy életen át érezzük a jód a kór a vég szagát hányjuk örökké a vért epét hát egy életen át fertőtlenítjük a tárgyakat az álmokat szavakat
hát ezt a napot is a Kórházban töltjük
nézlek: szemedben Láng Szomj végtelen Kék Égbolt szemedben csak a tisztaság nincs egy csöppnyi düh szemed tisztasága átjár magába nyel szemed mélyén ott a végzetem
ez nem Én vagyok ez nem Te vagy
Ki vagyok ki vagy szemed lecsukódik a Torony ablaka is a legjobb vers még nem született meg s nem is születik meg amíg a búvárok még mindig csak úsznak
a mélység csalóka kicsim csak távolít az igaztól és minden vég tragikus
hát az anyagban mi van ott lenn fehér egér ellenanyag
és lesz idő, amikor megnyílsz majd nekem mint régi zsoltároskönyv amikor tanítani foglak járni az ón poromban de hát az idő néha teknősbéka cammogása
hát nincs már elég szó a vershez az álom fölébe nő a vándorútnak hát ez a nap is így hagy itt elszálló lélekkel
Te nagyobb vagy kicsim erősebb ennél a Kórháznál ne hagyd magad álljuk végig ezt a napot is Lum Lumi
|