This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Halas, František: Sorsok (Osudy (A co?) in Hungarian)

Portre of Halas, František

Osudy (A co?) (Czech)

Bázlivé starostlivé oči
břichatě ztěžklých samic
a každou chvilku
může to být venku

Naše dny čenichavé

Z kouta do kouta bulou přenášet
to holé a slepé

Zpozdilé ráno
nevrlé
že nemá kam zavěsit
opozdilého netopýra
žravé myšlenky noční
vyhrnuje tmu

Mění se kulisa

Celý nesvůj
jako bys byl někde sám
se ženou
kterou tajně chceš

Znáte to když se setmí
nemoci mít
nepoznat přítělí

Vyrážka očí Čest po pupek
Poslouchají co bude
i narovnané uši listí

Dnešek je celý nesvůj

Mění se kulisa

Jsou zase jiné
visící na lásce
hnete jim srdcem
vypadne dítě
Hmatník žen Ne
Ústa Maso po bodnutí

Mění se kulisa

Zvednou se i zplihlé holubice
z dětských náhrobků
spadnou ohlávky
přestane pálení vápna z antických soch
odlévání myšlenek do olova

Zhubne čas
na žebra básní

Té samoty

Je špatně vidět
ve stínu čel nevěstčích
za přežvykování

Chovám však něco křehkého
pln pokušení
to upustit

Tak je to křehké

Mění se kulisa

Cosi milovat
slepě do toho vrazit
někde být
v samotě jablka na stole
pít ryšák podzimu
v ránech vod
večerech kamenů
žebrat po duchu země
zmenšován
zvětšován
slovy

Vrátit se k nepoznání
a vést jen svou

Uvaděčka smrt
přes hlínu pozve
po trávě mrtvých

Však se dočká
Ticho Tma Prach

Úzkostné a soustředěné oči
Hýbe se to

Mění se kulisa

Koho budeš trápit
kdo tě bude trápit
Jsi spoluvinník
ty odpadlíku


Sorsok (Hungarian)

Hasasan elnehezült nőstények
félénk gondterhelt szemei
és az a valami
minden percben kijöhet

Szaglászó napjaink

Sarokból sarokba viszik majd
azt a meztelen és vak valamit

Ostoba reggel
bosszús
mert nincs hova felfüggesztenie
az elkésett denevért
falánk éjszakai gondolatokkal
felgöngyöli a sötétséget

Változik a kulissza

Nyugtalanság
mintha egyedül lennél valahol
egy nővel
akit titokban akarsz

Ismeritek azt amikor sötétedéskor
semmi sem lehet a tietek
nem érezhettek testközelséget

Szempattanások Becsület köldökig
A lombok is hegyezik fülüket
hallgatják mi lesz

Nyugtalan ez a mai nap

Változik a kulissza

Aztán vannak mások
függnek a szerelmen
szorongatja a szívüket
kiesik a gyerek
A nők fogólapja Nem
A száj Hús döfés után
Változik a kulissza
A petyhüdt nőstény galambok is fölszállnak
a gyermek-sírkövekről
lehullnak a kötőfékek
megszűnik a mészégetés antik szobrokból
a gondolatok ólomba öntése

Az idő lesoványodik
a versek bordájáig

Magány

Rosszul látni
Az örömlányok homlokának árnyékában
kérődzünk

De én valami törékenységet őrzök
szüntelen kísértésben
hogy leejtsem

Ó mily törékeny ez a törékenység

Változik a kulissza

Szeretni valamit
vakon beleütközni
lenni valahol
az asztalon felejtett alma magányában
az ősz vörösborát inni
a vizek reggelében
a kövek estéjében
a föld szellemét koldulni
kicsinyedve
nagyobbodva
szavakkal

Visszatérni a nem-megismeréshez
és csak magamat ismételni

A jegyszedő a halál
a helyemre hív az agyagon át
a halottak füvén

Nem vár hiába
Csend Sötétség Por

Szorongó és összpontosult szemek
Mozog már

Változik a kulissza

Kit fogsz kínozni
Ki fog kínozni
Tettestárs vagy
te renegát 



Source of the quotation1988, František Halas versei, Lyra mundi, Európa Könyvkiadó, Budapest

minimap