This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Havel, Václav: Kerti ünnepély (Zahradní slavnost in Hungarian)

Portre of Havel, Václav

Zahradní slavnost (Czech)

(Přichází Plzák)

PLZÁK: Tak co je nového u vchodu? Jak se bavíte? Nevázne hovor? Zahradní slavnost patří všem!
TAJEMNICE: Děkujeme, nevázne -
TAJEMNÍK: Nevázne -
PLZÁK: Tak to jsem rád! Zahrál jsem vám zřejmě svým zahájením do noty! A bodejť by ne - nejsem přece, sakra, v zahajování žádný začátečník!
TAJEMNICE: Zahajujete často?
PLZÁK: To je otázka! Vždyť to je tak nějak mé zaměstnání! Jsem přece odborným zahajovačem besed, konferencí a slavností, dělám na Zahajovačské službě, závod 02!
TAJEMNÍK: Hned jak jste si vzal slovo, poznali jsme, že jste odborník na slovo vzatý!
PLZÁK: Mám dlouholetou zahajovačskou praxi a zahradní slavnosti jsou mojí specializací! Zahajuju ovšem tak nějak z lidské potřeby, ne proto, že to je mé zaměstnání!
TAJEMNICE: A to jsou všichni zahajovači takoví jako vy?
PLZÁK: Bohužel ne, jsou mezi námi na Zahajovačské službě dva tábory: staří dogmatičtí frázisté a my mladí, kteří máme smysl pro humor. Vidíte, že i my máme své interní problémy! Abyste je pak neměli mít vy! Ne, ne, ještě zdaleka není každý zahajovač na té výši, na které bychom ho chtěli mít!
TAJEMNÍK: Vy ale jste na té výši, na které byste vás chtěl mít!
PLZÁK: Snažím se slabším kolegům pomoct, ukázat jim cestu. Ostatně hlavní je, že přesto všechno je Zahajovačská služba jako celek dnes tak nějak na čele boje za nový přístup k člověku!
TAJEMNICE Musíme se od vás ještě moc a moc učit.
TAJEMNÍK: Moc!
PLZÁK: Moc! Četli jste mou brožuru Za lidový charakter zahradních slavností, pořádaných našimi úřady?
TAJEMNICE: Chystám se na ni -
TAJEMNÍK: Já také -
PLZÁK: No jo, hoši, to se ale potom nedivte - tyhle věci je fakt nutný tak nějak sledovat - to není žádná buzerace! Ve svý knize jsem rozvinul tezi, že každá zahradní slavnost by měla být především platformou zdravé, lidové a přitom ukázněné zábavy všech úředníků. Ostatně vaše zahradní slavnost má všechny předpoklady k tomu, aby se takovou platformou stala!
TAJEMNICE: Děkujeme -
TAJEMNÍK: Děkujem –
PLZÁK: Dělám pro vás rád. My, zahajovači, máme vás, likvidační úředníky, tak nějak od plic rádi, jak už to mezi dělníky bývá!
TAJEMNICE: My, likvidační úředníci, vás, zahajovače, také!
PLZÁK: Tak vidíte! V určitý fázi je skutečně hrozně důležitý, když si lidi tak nějak na rovinu řeknou, že jsou tak nějak lidi. Jenomže vývoj jde dál a my nemůžeme zůstat u takových abstraktních proklamací! Víte, já vždycky říkám: člověk - ten žije! A stejně vy musíte - nebojme se to říct na plnou hubu - tak nějak žít! Von totiž život, kluci, je šíleně krásná věc! Nemyslíte?
TAJEMNIK: Je -
TAJEMNICE: Šíleně -
PLZÁK: A von i ten likvidační úředník má právo na ten kus toho vopravdu nějak jako plnýho - rozumíte, plnýho - života! A von i von musí mít nějaký ty lidský vady - vony i vony k němu nějak jako patřej! Doufám, že i vy máte každej nějakou tu vadu - jinak bychom si fakt nějak jako nerozuměli, fakt! Já totiž s nějakými papírovými šematy vopravdu pracovat nebudu, čestný slovo, že ne!
TAJEMNICE: Já mám vady -
TAJEMNÍK: Já také. Jsem sprostý -
PLZÁK: V jakém smyslu?
TAJEMNÍK: Mám doma oplzlou fotku –
PLZÁK: Jo? A vy?
TAJEMNICE: Já také.
PLZÁK: Přidat, hoši, přidat! Víte, já nesnáším suchaři, jenž strkají hlavu do písek před takovými problémami, jako je například ten kus citovýho života! Copak i třeba taková láska není setsakramentsky potřebná věc - když se za to umí chytnout? Podchytit i tyhle věci patří přece, hergot, tak nějak k práci s člověkem! Jak říkají lidé u nás doma, na Podřipsku: chyť zajíce, ať ho máš! No řekněte sami -
TAJEMNICE: Určitě!
TAJEMNÍK: Chyť zajíce, ať ho máš!
PLZÁK: No nic - musím už jít, chci se podívat, jestli nevázne hovor v areálu. Bavte se tu zatím tak nějak beze mě.

(Plzák odejde, pauza) 



Kerti ünnepély (Hungarian)

Plzák érkezik

PLZÁK: Hát mi újság a bejáratnál? Jól szórakoznak? Nem akadozik a beszélgetés? A kerti ünnepély mindenkié!
TITKÁRNŐ: Köszönjük, nem akadozik.
TITKÁR: Nem akadozik.
PLZÁK: Na, ennek örülök! Úgy látszik, azzal az én megnyitómmal megadtam az alaphangot. De hát hogyisne, a fenébe, nem vagyok kezdő a megnyitásban!
TITKÁRNŐ: Gyakran nyit meg?
PLZÁK: Micsoda kérdés! Hisz valahogy ez a foglalkozásom! Értekezletek, konferenciák, ünnepélyek szakmegnyitója vagyok, a Megnyitószolgálat, 02-es részleg alkalmazottja!
TITKÁR: Amikor szót kért, rögtön láttuk, hogy kimondott szakember.
PLZÁK: Sokéves megnyitógyakorlattal rendelkezem, a kerti ünnepély különben is a specialitásom! Nekem persze valahogy emberi szükséglet a megnyitás, nem pusztán azért nyitok meg, mert ez a foglalkozásom!
TITKÁRNŐ: És minden megnyitó olyan, mint ön?
PLZÁK: Sajnos, nem. A Megnyitószolgálat munkatársai két táborra oszlanak: az öreg dogmatikus frázisistákra, s ránk, fiatalokra, akiknek van humorérzékünk. Látják, nekünk is megvannak a magunk belső problémái! Hát akkor hogyne lennének maguknak! Nem, nem, még nem minden megnyitó áll feladata magaslatán, ott, ahol látni szeretnénk őt!
TITKÁR: De ön a magaslatán áll, ott, ahol látni szeretné önt!
PLZÁK: Igyekszem segíteni a gyengébb kollégáknak, utat mutatni nekik. Egyébként az a fő, hogy mindezek dacára a Megnyitószolgálat mint egész, ma valahogy élen jár az emberhez való új hozzáállásért folytatott harcban!
TITKÁRNŐ: Magától még sokat, nagyon sokat kell tanulnunk.
TITKÁR: Nagyon sokat!
PLZÁK: Nagyon sokat! Olvasták a „Hivatalaink által rendezett kerti ünnepélyek népi jellegéről” című brosúrámat?
TITKÁRNŐ: Épp most fogtam volna hozzá.
TITKÁR: Én is.
PLZÁK: Na ja, gyerekek, hát akkor ne csodálkozzanak, ezeket a dolgokat azért valahogy figyelemmel kéne kísérni, és ezzel nem macerálni akarom magukat. A könyvemben azt fejtegetem, hogy minden kerti ünnepélynek elsősorban is a hivatalnokok egészséges népi, ám ugyanakkor fegyelmezett szórakozási platformjává kell válnia. Egyébként a maguk kerti ünnepélyénél minden feltétel adott hogy ilyen platformmá váljon!
TITKÁRNŐ: Köszönjük.
TITKÁR: Köszönjük.
PLZÁK: Örömmel dolgozom magukért. Mi, megnyitók, magukat, likvidálási hivatalnokokat valahogy tüdőből szeretjük. Ahogy az már melósok között lenni szokott.
TITKÁRNŐ: Mi, likvidálási hivatalnokok, önöket, megnyitókat, úgyszintén!
PLZÁK: Na látják! Egy bizonyos fázisban tényleg szörnyen fontos, hogy az emberek valahogy úgy egyenesen megmondják egymásnak, hogy valahogy ők is emberek. Csakhogy a fejlődés megy tovább, és mi nem ragadhatunk meg az ilyen absztrakt nyilatkozatok szintjén! Tudják, én mindig azt mondom: az ember, az él! És maguknak is, ne féljünk tele szájjal kimondani, valahogy élni kell! Mert az élet, fiúk, őrületesen szép dolog! Vagy nem?
TITKÁR: De.
TITKÁRNŐ: Őrületesen.
PLZÁK: És annak a likvidálási hivatalnoknak is valahogy joga van a teljes… értik, a teljes élet egy darabjára! És neki is meg neki is megvannak valahogy a maga emberi gyengéi, mert ezek meg ezek valahogy hozzátartoznak! Remélem, maguknak is, mindegyiküknek van valami gyengéje, különben tényleg valahogy nem fogunk szót érteni! Merthogy valami papírsémákkal nem fogok dolgozni, az hétszentség, erre akár a becsületszavamat adhatom!
TITKÁRNŐ: Nekem vannak gyengéim.
TITKÁR: Nekem is. Szeretek disznólkodni.
PLZÁK: Milyen értelemben?
TITKÁR: Van otthon egy pornófényképem.
PLZÁK: Tényleg? És maga?
TITKÁRNŐ: Én is.
PLZÁK: Hát csak igyekezni, fiúk, igyekezni! Tudják, én nem bírom az aktakukacokat, akik a homokba dugják a fejüket az olyan problémák elől, mint például az érzelmi élet egy szelete! Vegyük például a szerelmet! Szerelemre talán nincs baromira szüksége az embernek, persze ha helyesen áll hozzá? Ezeket a dolgokat felkarolni, a fenébe is, valahogy szintén az emberrel való foglalkozáshoz tartozik! Ahogy mifelénk, Podřipskón mondják: fogd meg a nyulat, s ne ereszd! Mondják meg maguk...
TITKÁRNŐ: Feltétlenül.
TITKÁR: Fogd meg a nyulat, s ne ereszd!
PLZÁK: Na szóval, most mennem kell, megnézem, nem akadozik-e a beszélgetés a terepen. Addig is mulassanak itt valahogy nélkülem!

Plzák távozik, csend 



Source of the quotationLargo desolato: Öt színmű, p. 22-25.

minimap