Opolský, Jan: A tagadás (Negace in Hungarian)

To není úsměv, tváři má, to jsou jen grimasy,
to jest jen roucho čechrané na skelet bezmasý!
To není síla, kvas a vír, to není veselí,
to nejsou asi perutě, které by letěly!
To není víra vášnivá a ne též naděje,
to není slunný světa kruh, to jsou jen galeje,
To není žena, luzný dar. Zhrubla. Víc nežije.
To není moudrost životní, to je jen magie.
To není syté srdce mé, souží se o hladu,
to nejsem já víc, živý muž, propadám rozkladu.

Ó, arcom, ez nem, nem mosoly, ezek csak grimaszok,
csak lepel, amit valaki csontvázra aggatott,
ez nem erő, nem pezsegés, nem vidámság dala,
még csak nem is a szárny, amely szállna valahova!
Ez nem hit és nem szenvedély, még csak nem is remény,
nem napsütötte földgolyó, csak gályapad, kemény,
ez nem nő, ég ajándoka. Meg kellett halnia.
Ez nem élet bölcselete, hanem csak mágia.
Ez nem kicsorduló szivem; fulladozva dobog,
Ez itt már nem is én vagyok, mert én már rothadok.