Wolker, Jiří: Ballada a nőről, Istenről és a férfiról (Balada o ženě, Bohu a muži in Hungarian)

Portre of Wolker, Jiří
Portre of Répás Norbert

Back to the translator

Balada o ženě, Bohu a muži (Czech)

Kostelík s klášterem.
Ulice zimomřivá.
V kostele deset svící uhořívá,
v klášteře hoří deset panen
pro mrtvé stěny
a pro vlastní plamen.


Ňadra a touha
přicházejí k ženám
i dveřmi zavřenými.
Rozpřáhla ruce ke všem čtyřem stěnám
sestra Klára.

A na stěnách byla ukřižována od věků
postava dle očí podobná bohu
a dle ran člověku.

"Sestup s kříže,
jsi-li můj milý, Kriste Ježíši!
Přes noc má ňadra obtěžkala
krví a láskou.
Krev je těžká, láska je těžší,
tíha k zemi víže.
Sestup s kříže,
jsem-li já tvoje milenka!
K tobě nahoru dojdu jen slovy,
a přece každý, kdo miluje, poví,
že musí milovat
rukama, nohama, rty,
vším, co má.
"

Tenkráte stal se
smutný zázrak.
Neboť milenec s věncem ran
dál zůstal ukřižován
a nesestoupil.
Proto sestoupila
Klára, sestra řeholnice,
do ulice.

Milého hledala
ve městě, na poli,
dle ran nalézala,
dle očí nikoli.

"Vousatý námořníku,
otylý obchodníku,
co bůh nevzal na oltáři,
vezmi ty na chodníku!
Vezmi a neděkuj,
uzrálé srdce musí se rozdati,
lépe je špatně dát
než vůbec nedáti.
"

Vojáci, kupci, opilí studenti,
králové hvězdu hledající,
v Betlémě živém se scházeli,
v Betlémě na ulici.

"Ňadra, rty a břicho,
vy jste se narodily,
abyste nás na tom světě
trochu rozveselily.
Nemusíte nás spasiti,
na to dnes už nevěříme,
nám stačí jen, když jsme sytí
a když se tu veselíme.
Fräulein Klára, mám tě rád,
budu tě korunovat,
ne trnovou korunou,
ale dvacetikorunou.
"

Bordel s lokálem.
Ulice zimomřivá.
V lokále deset lustrů dohořívá,
v bordelu na kříži vlastních svých ramen
pro lásku hoří deset panen
i sestra Klára od věků.
Srdcem svým podobna bohu,
ranami člověku.

Muž přichází k ženě,
i když je zatracená.
Propadla se poplivaná stěna,
když modrooký kovář přišel sem
a praštil do ní kladivem.

"Sejmu tě s kříže,
má sestro, má ženo, člověče,
než život z těla ti uteče.
Tolik tě všichni milovali,
a přec na kříži dál tě zanechali,
protože slabí byli.
Miluji tebe, miluj mě ty,
budeme milá a milý.
"

Tenkráte stal se
veselý zázrak.
Muž vystoupil na kolena,
s kříže sestoupila žena.

"Rozbil jsem kladivem tuto stěnu,
pojď se mnou rozbít ostatní, má milá!
Mým pěstím srdce dej, atť těžší jejich síla,
a oči naše kovadlinou učiň
k překutí světa od rezi.
Láska nikdy v ohradách nerozkvetla,
láska chce velkého světla
a celý svět bez mezí.
"

Za ruku vzal ji
a vyšli bok podél boku.
Zpěv jejich kroků
rozbíjel okna na ulici.

"Jsme kladivo, žena a muž,
láska bojující!"



Uploaded byRépás Norbert
PublisherČeskoslovenský spisovatel v Praze, VA 2,03 601-22-855
Source of the quotationBalady
Bookpage (from–to)15-19
Publication date

Ballada a nőről, Istenről és a férfiról (Hungarian)

Templomocska benne zárda.
Az utca hideg.
Templomban tíz gyertya lángja libeg,
zárdában tíz szűz borul lángba
holt falakért
saját tűztáncába.


Keble és vágya
sarjad a lánynak
bár az ajtó zárva.
Karját zárda négy falára
Klára nővér kitárja.

Falakon ősidők óta keresztre feszített testével
egy alak, ki istenre hasonlít szemével
és földi halandóra minden sebével.

"A keresztről szállj alá,
ha enyém vagy édes Jézus Krisztus!
Éjjel vérrel és szerelemmel
nehezült el keblem.
Súlyos vért és még súlyosabb szerelmet
a föld magához ragadá.
A keresztről szállj alá,
ha mátkád vagyok!
Hozzád csak a szavak jutnak fel,
de aki szeret, megküzd a kétellyel,
s ráébred, hogy szeretni
kézzel, lábbal, ajakkal,
mindenünkkel kell.
"

De akkor
szomorú csoda történt.
Mert Jézus sebkoszorúval
testén megannyi plezúrral
kereszten megfeszítve maradt.
Utcára lépett ezért
a zárda
nővére Klára.

Kereste kedvesét
városban, földeken,
meglelte száz sebét,
ámde szemét nem.

"Szakállas hajós,
elhízott szatócs,
mit oltárról nem vitt el az isten,
az utcán ragadd el!
Vigyed s ne köszönd,
érett szívet jobb eladni,
akár áron alul is,
mint meghagyni.
"

Katonák, árusok, ittas diákok
és csillagot kereső királyok
előtt élő Betlehem felragyog
és utcája mindnet összefog.

"Kebel, ajak és has,
ti azért születtetek,
hogy minket e világon
megnevettessetek.
Nem kell minket megváltanotok,
ez rég nem imponál,
elég, ha gyomrunk nem korog
és vígan áll a bál.
Fräulein Klára, szeretlek,
királynőmmé szentellek,
de fődre töviskoronát nem nyomok
jobb, ha húszasok díszítik hajzatod.
"

Bordély és mulató.
Az utca hideg.
Mulatóban tíz csillár lángja libeg,
bordélyban saját vállaik keresztjén
tíz szűz parázslik szerelmet keresvén
köztük ősidők óta Klára is a keresztény.
Istenre hasonlít szívével
földi halandóra minden sebével.

Férfi nőhöz közelít,
akkor is ha a nő elátkozott.
Az agyonköpködött fal leomlott,
mikor megjelent az égszemű kovács
s kezében fal felé lendült a kalapács.

"Leemellek a keresztről
húgom, asszonyom, ember,
míg lüktetet benned a szellem.
Téged oly sokan szerettek,
de mégis a kereszten feledtek,
mert gyávák lettek.
Szeress, szeretlek
légy élete életemnek.
"

Akkor hirtelen
örömteli csoda történt.
Kereszt előtt a férfi térdre esett,
asszonya keresztről aláereszkedett.

"Kalapáccsal vertem szét e falat
törjük szét a többit is, jer velem kedvesem!
Szíved vértezze öklömet, hogy erőm megleljem,
lelkünk tükrét váltóztasd üllővé,
hogy e világnak rozsdája ne legyen.
Elkerítve nem nyílhat érzelem,
sok fényre vágyik a szerelem
végtelen világban szabadsággal telten
."

Kezét kezében fogva,
indultak el vállvetve.
Lépéseik dallama
utca ablakait tördelte.

"Kalapács vagyunk, nő és férfi,
hadviselő szerelem!"



Uploaded byRépás Norbert
Source of the quotationsaját

minimap