This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Zmeskal, Tomáš: Milostný dopis klínovým písmem (detail)

Portre of Zmeskal, Tomáš

Milostný dopis klínovým písmem (detail) (Czech)

Bohužel do našeho života stejně jako do života starých Chetitů pronikla historie. Žili jsme v tuze zajímavých časech, krátký dvouletý splašený běh demokracie po válce a po dvou letech komunistický puč. Chvíli jsem ještě mohl pracovat, a pak mě zatkli. Co bylo příčinou, je dnes nepodstatné.
K čemu to všechno, když tak bylo zničeno mé manželství s jedinou ženou, kterou jsem kdy miloval. Nechovám příliš naděje, že se dá ještě něco v mém
případě a v mém věku spravit, chtěl bych však pouze to, abychom si mohli odpustit. Či spíše, abych já mohl odpustit, protože já koneckonců nemohu mluvit za ni, chtěl bych se zbavit trpkosti, která rozpouští mé srdce. Chtěl bych odpustit. A vy nyní odpusťte starci, že Vás svým tlacháním připravuje o čas a sám sebe o rozum. Miloval jsem jen ji, což je dnes asi považováno za cosi jako vadu materiálu, já jsem ovšem z jiné doby, z té, která odchází, a vlastně už téměř odešla a je pryč. Já jsem si ještě mohl dovolit ten přepych nevolit z více možností.
Byl jsem zatčen, odveden a ve vyšetřovací místnosti jsem se setkal s Hynkem. On byl na té druhé straně, můj přítel z nejmilejších, můj tenisový spoluhráč.
On právník s vytříbenou myslí. Nejdřív mě přemlouval, abych cosi podepsal, pak mě prosil, pak mě zapřísahal a pak téměř plakal předtím, než mi řekl, „milý Josefe, Josífku, příteli, když neuděláš to, co chci, pak po mně přijdou jiní. A ti budou jako zvířata utržená ze řetězu. Oni jsou už takoví, věř mi, já je znám, a oni tě zahubí. Vždyť nepřežiješ ani jeden výslech, Josífku, vždyť to oba víme, že před nimi neobstojí ani největší hrdina, a my dva nejsme hrdinové, jsme jen obyčejní lidé a tenisoví spoluhráči.”
A on, můj přítel Hynek, měl pravdu. Ano, měl pravdu, já jsem nikdy žádný hrdina nebyl, ale to, co chtěl, jsem zpočátku nepodepsal. Zpočátku, protože v té chvíli mi ještě nedošlo, že zde nejde jen o mne. Nějak mi to při té rychlosti mého zatčení nedošlo. Všechno bylo tak rychlé, natolik, že jsem měl problém se zorientovat. A také měl pravdu, že ti, co přišli po něm, byli opravdu jak zvířata puštěná z řetězu. Zapomněl mi jen říct, že to byl on, kdo je měl na povel. Pozvolna se mi měnil před očima z Hynka v Ullikummiho. Ullikummi byl kamenný obr, byl také slepý a hluchý. To proto, aby nepodléhal kráse ani soucitu, a ovšem narodil se v jednom chetitském mýtu, konkrétně v mýtu o Kumarbim, v případě, že by Vás to více zajímalo… V té chvíli jsem jenom nevěřil, že to, co slyším, je hlas a návrh a vydírání mého přítele Hynka, nevěděl jsem to a nerozuměl jsem tomu, protože mi nikdo nikdy neřekl, že se v nějakém neznámém mezidobí proměnil v Ullikummiho. V kamenného slepého obra, který mne přišel zničit, a tak ničí a ničí, který je slepý a hluchý a bezcitný a nemá už ani ponětí o lásce, kráse, natožpak o soucitu nebo přátelství.



Uploaded byP. T.
PublisherTorst, Praha
Source of the quotationTypotex
Publication date

Az ékírásos szerelmeslevél (részlet) (Hungarian)

Sajnos az életünkbe, mint ahogy a régi hettiták életébe is, beavatkozott a történelem. Igazán érdekes időket éltünk, tanúi lehettünk a háború utáni demokrácia rövid, két évig tartó, gyors lefutásának, majd a kommunista puccsnak. Egy rövid ideig még dolgozhattam, aztán lecsuktak. Hogy mi volt az oka, az ma már teljesen lényegtelen. Kit érdekel mindez, amikor szétesett a házasságom az egyetlen nővel, akit valaha is szerettem? Nem dédelgetek túl nagy reményeket afelől, hogy az esetemben és az én koromban valamit még vissza lehetne fordítani, csak annyit szeretnék, hogy meg tudjunk egymásnak bocsátani. Vagyis, hogy én meg tudjak bocsátani, mert hát nem beszélhetek az ő nevében. Szeretném levetkőzni a szívemet satuba szorító keserűséget. Szeretnék megbocsátani. És Önök most bocsássák meg egy vénembernek, hogy a handabandázásával csak az idejüket rabolja. Csak őt szerettem, ami manapság leginkább anyaghibának tekintendő, én azonban más időben születtem, abban, ami már lefutóban van, ami már szinte lepergett, és tovatűnt. Én még megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy ne több lehetőség közül kelljen választanom.
Letartóztattak, és a vizsgálati szobában összetalálkoztam Hynekkel. Ő, az én legkedvesebb barátom, a teniszpartnerem, a másik oldalon állt. Ő, az éles eszű ügyvéd. Először azzal győzködött, hogy írjak alá valamit, aztán kért, aztán esküdözött, és végül majdnem sírt, mielőtt azt mondta: »Kedves Josefem, Josífkám, barátom, ha nem teszed meg, amit kérek, akkor mások jönnek helyettem, érted? És azok olyanok lesznek, mint a láncukat tépett vadállatok. Ők olyanok, hidd el nekem, ismerem őket, hogy kikészítenek téged. Egy kihallgatást sem élsz túl, Josífek, hiszen ezt mindketten tudjuk, nem maradt állva előttük a legnagyobb hős sem, és mi nem vagyunk hősök, csak egyszerű emberek, csak teniszpartnerek«.
És ő, Hynek, a barátom, igazat mondott. Igen, igaza volt, soha sem voltam nagy hős, de azt, amit akart, az elején még nem írtam alá. Az elején, mert abban a pillanatban még nem jöttem rá, hogy itt nem rólam van szó. Minden olyan gyorsan történt, de annyira, hogy nehezemre esett tájékozódni. És abban is igaza volt, hogy akik utána jöttek, tényleg olyanok voltak, mint a láncuk vesztett vadállatok. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy ő adja nekik a parancsot. Lassacskán a szemem előtt változott át Hynekből Ullikummivá. Ullikummi néma és süket kőóriás volt. Azért teremtették ilyennek, hogy se a szépség, se az együttérzés ne kerítse hatalmába, és persze egy hettita mítoszban született, konkrétan a Kumarbiról szóló mítoszban, arra az esetre, ha esetleg tényleg érdekelné a téma… Abban a pillanatban egyszerűen nem hittem el, amit hallok, Hynek barátom hangját és zsaroló ajánlatát, nem tudtam és nem értettem az egészet, mert soha senki nem említette, hogy valamikor a köztes időszakban Ullikummivá alakult. Vak kőóriássá, aki tönkre akar tenni engem, aki vak és süket és érzéketlen, és már fogalma sincs a szeretetről, a szépségről, pláne nem az együttérzésről meg a barátságról.
 



Uploaded byP. T.
PublisherTypotex
Source of the quotationhttps://www.typotex.hu
Buy it here!

minimap