Larsen, Thøger: Avar (En Løvfaldsdag in Hungarian)
En Løvfaldsdag (Danish)Højt i Skovens Toppe slider Jordens Blæst. Dybt i Skovens Dale Sol og Stilheds Fest.
Bunden dækt med Laser af Skærsomrens Dragt - skønne syge Farver, Dødens arme Pragt.
Under Blæstens Lydhvælv, Grenes Knirk og Pib, sidder jeg og drømmer som et sunket Skib.
Vindens tætte Susen tvinger sig mod Syd. Ned til mig det tabte drypper uden Lyd.
Højt jeg hører Livets mødige Vokal, sidder selv og smiler som i Glemsels Dal.
Over mig gaar Tidens hvileløse Strøm. Bundens Lys og Skygge er som dødes Drøm -
Gamle Dages Solskin, tusindaarig Fred, her, hvor alt det tabte saligt synker ned.
|
Avar (Hungarian)Fönt a hegygerincen fúj a föld szele. Itt a rengetegben fű se ring bele.
Lassacskán leperdülsz, aranyos avar – egyszer egy varázskéz bizton visszavarr.
Ó, de addig onts el, száz lágy színnel onts! Úgy fekszem a mélyben, mint egy lomha roncs.
A fakoronák közt szétcsap egy-egy ág, azután a bódult szélvész délre vág.
Ott a sors zenéje harsonázva kel. Lent a béke roppant völgye takar el.
Odalent a kor nyög – zűrös, szennyes ár. Rajtam fény és árnyék váltakozva jár.
Régi nyarak álma rejtekembe nyit - szívem ezerévnyi csendben alszik itt.
|