Bachmann, Ingeborg: Észak és dél (Nord und Süd in Hungarian)

Zu spät erreichten wir der Gärten Garten
in jenem Schlaf, von dem kein dritter weiß.
Im Ölzweig, wollte ich den Schnee erwarten,
im Mandelbaum den Regen und das Eis.

Wie aber soll die Palme es verwinden,
daß du den Wall aus warmen Lauben schleifst,
wie soll ihr Blatt sich in den Nebel finden,
wenn du die Wetterkleider überstreifst?

Bedenk, der Regen machte dich befangen,
als ich den offnen Fächer zu dir trug.
Du schlugst ihn zu. Dir ist die Zeit entgangen,
seit ich mich aufhob mit dem Vogelzug.

Túl későn és mély titokba takartan
álmunk a legszebb kertbe vezetett.
Hóra várni olajfák közt akartam
s mandulafák közt tűrni a jeget.

De hogyan felejthetné el a pálma,
ha meleg lombgátját lerombolod,
levelét ködben hogyan is találja,
ha a vihar ruháját rádobod?

Értsd meg, álltál esőtől elfogódva,
hogy legyezőm adtam kezedbe már.
Becsuktad. És időd ott áll azóta,
hol elszálltam, mint költöző madár.