Benn, Gottfried: Hör zu

Hör zu, so wird der letzte Abend sein,

wo du noch ausgeh'n kannst: du rauchst die "Juno"

"Würzburger Hofbräu" drei, und liest die Uno,

wie sie der "Spiegel" sieht, du sitzt allein

an einem kleinen Tisch, an abgeschlossnem Rund

dicht an der Heizung, denn du liebst das Warme.

Um dich das Menschentum und sein Gebarme,

das Ehepaar und der verhasste Hund.

Mehr bist du nicht, kein Haus, kein Hügel dein,

zu träumen in ein sonniges Gelände,

dich schlossen immer ziemlich enge Wände

von der Geburt bis diesen Abend ein.

Mehr warst du nicht, doch Zeus und alle Macht,

das All, die großen Geister, alle Sonnen

sind auch für dich gescheh'n, durch dich geronnen,

mehr warst du nicht, beendet wie begonnen -

der letzte Abend - gute Nacht.

Milyen lesz végső ested, hallga csak,

mikor még jársz is: szívod cigarettád,

lesz würzburgi sör, „Spiegel"-ből mered rád

egy cikk az ENSZ-ről, és ülsz egymagad

a kis asztalnál, köre zár oda

a kályhához, az áhított melegre,

körötted emberség és szenvedelme,

egy házaspár és a gyűlölt kutya.

Több nem vagy, házad, dombod sincs, pedig

napos tájon álmodni volna kedved,

meglehetősen szűk falak öveztek

születésedtől mai estedig.

Több nem voltál, de Zeusz s a Világ,

minden nagy szellem, minden hatalom, nap

érted is történt, rajtad átrobogtak,

több nem voltál, vég s kezdet egybeolvad –

utolsó est – jó éjszakát.