Bobrowski, Johannes: Síkság (Ebene in Hungarian)

See.
Der See.
Versunken
die Ufer. Unter der Wolke
der Kranich. Weiß, aufleuchtend
der Hirtenvölker
Jahrtausende. Mit dem Wind

kam ich herauf den Berg.
Hier werd ich leben. Ein Jäger
war ich, einfing mich
aber das Gras.

Lehr mich reden, Gras,
lehr mich tot sein und hören,
lange, und reden, Stein,
lehr du mich bleiben, Wasser,
frag mir, und Wind, nicht nach.

Tó.
A tó.
A partok
elmerültek. Felhő alatt
daru. Fehéren felvillannak
a pásztornépek
évezredei. A széllel

jöttem a hegynek felfelé.
Itt élek majd. Vadász
voltam, de bekerített
engem a fű.

Taníts meg beszélni, fű,
taníts meg holtnak lenni s hallani
sokáig és beszélni, kő,
taníts megmaradni, víz
s te, szél, utánam ne kutass.