Bossong, Nora: Könnyű tollazat (Leichtes Gefieder in Hungarian)

Vielleicht zu spät, als eine Krähe
unseren Morgen kappt. Ein Schlag.
Und ob sie fällt und ob sie weiterfliegt –
Ich frag zu laut, ob du noch Kaffee magst.
Dein Blick ist schroff, wie aus dem Tag gebrochen.
Es riecht nach Sand. Du fragst mich, ob ich wisse,
dass Krähen einmal weiß gefiedert waren.
Ich lösch die Zigarette aus, ich wünsch mich
weg von hier, ich möchte niemanden,
ich möchte höchstens einen andern sehen.
Du nennst mich: Koronis. Ich zeig zum Fenster:
Sieh doch, die Aussicht hat sich nicht verändert!
Was gehen dich die Stunden an, die du nicht kennst?
Ich will nur Mädchen sein, nicht in Arkadien leben.
Dein Nagel scharrt noch in der Asche,
doch du bist still, als wärst du fort.
Ich bin zu leicht für deine Mythen.

Talán már késő minden, amikor a holló
megzavarja reggelünket. Egy ütés.
Vajon lehull, vagy továbbrepül?
Túl hangosan kérdezem, kérsz-e még kávét.
Pillantásod érces, kitör egy darabot a mai napból.
Homokszag van. Azt kérdezed, tudom-e, hogy a
hollók valamikor régen fehérek voltak.
Elnyomom a cigarettámat, elkívánkozom innen.
Nem kívánok senkit sem látni,
vagy legfeljebb valaki mást.
Nevet adtál nekem: Koronis. Az ablakra mutatok:
nézd csak, a kilátás nem változott!
Mi közöd azokhoz az órákhoz, amelyekről nem tudsz?
Csak egy lány akarok lenni, nem Árkádiában élni.
Körmöd még a hamut szántja,
de már csendben vagy, mintha távol lennél.
Túl könnyű vagyok a mítoszaidnak.