Britting, Georg: Vadász-szerencse (Jägerglück in Hungarian)

Du bückst dich, hältst ein Vierblatt empor, als gäb
Es viele: aber andere suchen lang
Im grünen Kleefeld glücklos. Dir doch
Zeigt es sich gern, das sonst so scheu ist.

Und will's die Stunde, brauchst du wie träumend nur
Das Flintenrohr zu heben im Wald: schon stürzt
Das Reh. Das stieg aus heiterm Talgrund
Eilig herauf, um den Tod zu finden.

Was nicht der List des kundigsten Fischers glückt,
Oft glückt's dem Neuling: hoch aus dem Bache schnellt
Er leichter Hand die alte, schlaue
Gumpenforelle ans grelle Tageslicht -

Und wild sich schleudernd hilft sie noch selbst dem Feind.
Es zwingt das Herz, das reif ist, den Pfeil herbei.
Drum preise laut den Schuß nicht, Schütze!
Schultre den Bogen und troll dich schweigend!

Vaktában is csak négylevelűre lelsz:
sok van? Dehogy! hisz más sohasem talál,
hiába vizslat. Csak reád várt
titkon a lóheretábla mélyén.

Ha itt a perc, csak álmodozón emeld
puskád az erdőn, s már leterül a vad :
kies völgyből futott feléd, hogy
csak le ne késse halála percét!

Mi vén horgásznak nem sikerűi, ujonc
eléri: csak kirántja a horgot, és
már ott a pisztráng, vén ravasz hal,
röppen a hars levegőbe, és még

ficánkol is, segíti a gyors halált.
Nyilát az érett szív maga hívja ki!
Tudásoddal, vadász, ne kérkedj:
fogd nyiladat, s hamar oldalogj el.