Celan, Paul: Frankfurt, szeptember (Frankfurt, September in Hungarian)

Blinde, licht-

Bärtige Stellwand.

Ein Maikäfertraum

leuchtet sie aus.

Dahinter, klagegerastert,

tut sich Freuds Stirn auf,

die draußen

hartgeschwiegene Träne

schießt an mit dem Satz:

»Zum letzten-

mal Psycho-

logie«

Die Simili-

Dohle

frühstückt.

Der Kehlkopfverschlußlaut

singt.

Vak, fényvédő

paraván.

Katicabogárálom

világlik belőle.

Mögötte vádtól redőzve

Freud emeli meg homlokát,

a keményen eltitkolt

könnyek mögül,

e mondattal zárja szavait:

„hagyjuk utoljára

a pszicho-

lógiát”

A csóka-álnév

rejtőzködője

reggelizik.

Gégeszűkületébôl halkan

tör fel a dal.