Günther, Johann Christian: Als er der Phillis einen Ring mit einem Totenkopf überreichte

Erschrick nicht vor dem Liebeszeichen,

Es träget unser künftig Bild,

Vor dem nur die allein erbleichen,

Bei welchen die Vernunft nichts gilt.

Wie schickt sich aber Eis und Flammen?

Wie reimt sich Lieb' und Tod zusammen?

Es schickt und reimt sich gar zu schön,

Denn beide sind von gleicher Stärke

Und spielen ihre Wunderwerke

Mit allen, die auf Erden gehn.

Ich gebe dir dies Pfand zur Lehre:

Das Gold bedeutet feste Treu',

Der Ring, daß uns die Zeit verehre,

Die Täubchen, wie vergnügt man sei;

Der Kopf erinnert dich des Lebens,

Im Grab ist aller Wunsch vergebens,

Drum lieb und lebe, weil man kann,

Wer weiß, wie bald wir wandern müssen!

Das Leben steckt im treuen Küssen,

Ach, fang den Augenblick noch an!

Szerelnünk jelétől ne borzadj,

majdani arcunk képe ez,

mitől csak azok sápadoznak,

akiket nem az ész vezet.

Hogy illik össze tűz a jéggel?

Hogy rímel halál szenvedéllyel?

Illik és szépen összecseng:

Együtt munkálnak, hogy e földön

mi él s mozog, új arcot öltsön -

erejük csodákat teremt.

Tanulság legyen hát e zálog:

az arany hűséget jelent;

a gyűrű, hogy az idő átfog,

s a galamb: öröm életed.

A koponya int: éked itt van,

minden vágy hasztalan a sírban,

élj és szeress hát, míg lehet,

ki tudja, mikor hív a végzet,

az élet hű csókokban ébred,

ragadd meg a percet - tied!